Tatai László
A szarvasi Sisi-kiállításhoz számos kísérőprogramot kínált már a rendező Tessedik Sámuel Múzeum, szeptember 10-én, egy előadásra invitálták az érdeklődőket, melynek témája az Erzsébet-liget története volt, az előadók pedig dr. Hanyecz Katalin az Arborétum igazgatója és Tóth Tamás, a Körös-Maros Nemzeti Park természetvédelmi őre. A helyszíne pedig maga az Erzsébet-liget, illetve az ott lévő Ruzicskay Alkotóház.
A közönséget Szarka József múzeumigazgató köszöntötte, majd az előadók számoltak be arról, hogy egy sok évvel korábbi tanulmányukra alapozva tesznek eleget a megtisztelő felkérésnek, s bár így duóban még nem tartottak előadást, most ennek is eljött az ideje.
Tóth Tamás a természeti környezet eredeti állapotából indított, vagyis a Kárpát-medence vízföldrajzi állapotától, amikor még az ember nem háborgatta környezetét. Ekkor a későbbi Erzsébet-liget területe a folyómenti löszpusztára volt jellemző, ártéri ligeterdőfoltokkal, mocsarakkal, szikesekkel. Innen jutottunk el – kisebb-nagyobb lépésekkel – addig, amíg először megjelent a térképeken és a leírásokban a terület parkká válásának igénye, lehetősége. Tessedik volt, aki beszámolt arról, hogy vagy négyezer fűzfát telepített erre a területre, valószínűleg ez volt az első fásítási kísérlet. Nem sokkal később, a Tisza-völgy szabályozásának részeként a Hármas Körös új mederbe terelésével a Szarvast éltető vízfolyás holtággá változott, s ez alapjaiban változtatta meg a lehetőségeket. A híres Ponyiczki-térkép már kultúrparkot ábrázol, köröndökkel, Pavilonnal. Tóth Tamás megemlítette Molnár Zoli bácsi felmérésit, s azt, hogy az Erzsébet-liget a környezeti nevelés helyszínévé is vált, amit segít a Városszépítők által kialakított tanösvény. Az ökológus szemével felfedezhető problémákról is szólt, ami a klimatikus változásoktól, a középkorú fák hiányán át a borostyán burjánzásáig terjed, a legfontosabb pedig a zöld védősáv kialakítása lenne. Megoldási javaslatokat is tett,, amiket a liget kezelőjével, a Koméppal is megbeszéltek már, s a városgazdálkodási cég hozzá is látott az Erzsébet-liget „felújításához”.
Hanyecz Katalin ezt követően az Erzsébet-liget létrejöttének emberi vonatkozásait vette számba. Amint elmondta, a Bolza-család tagjainak és az ő kertészeiknek, később más városi kertészeknek a keze nyoma ott van az Erzsébet-ligeten is, ami egy tájképi kert, tudatosan alakított dísznövény-kert. Erzsébet királyné elhunytát követően – az ellene elkövetett genfi merénylet 1898-ban éppen szeptember 10-én volt – sok helyen, Szarvason is azzal tisztelegtek az emléke előtt, hogy elnevezték róla az addig inkább csak Füzesnek hívott területet. Többféle korok voltak a kert életében, volt platán-korszak, japánakác és gesztenye-korszak. Érdekesség, hogy a Pavilonnal szemközti területen, ahol most teniszpályák vannak, a 20-as években rózsákból kialakított labirintus volt. A két világháború alatt erősen hanyatlásnak indult a liget, 45 után volt ugyan volt egy fásítási nekibuzdulás, de a 60-as és a70-es éveket is inkább a megbecsülés hiánya jellemezte. Azzal, hogy a hajdani csőszházból Ruzicskay Alkotóházat építettek, a kulturális célú használat indult el, a 80-as években pedig megkezdődött az erdei tornapálya kialakításával a sportcélú használat, 1987-ben pedig megyei védettséget kaptak a ligeti mocsárciprusok. Napjainkban is jelentős a sportcélú használat, de a kulturális és az oktatási oldal is örvendetesen jelen van.
A két előadás után beszélgetés kezdődött, és amennyire az időközben a fák közé kúszó alkonyat megengedte, rövid sétán próbálták felfedezni mindazt, amiről az előadások szóltak.
Tatai László – Szarvasi Ujság
