Szarvas városának idén kinevezett jegyzője Horváthné dr. Kepenyes Edit, aki a rendszerváltás óta az ötödik – elődei: dr. Gyalog Sándor, dr. Réthy Vilmos, Mihaleczné Kovács Mária, dr. Melis János –, úgy fogalmaz, hogy jó példákkal ők négyen kövezték ki előtte az utat. Alapdiplomáját, a történelem-német szakos bölcsész végzettséget Szegeden szerezte, ugyanitt abszolválta a jogi egyetemet is. Tanított az Óvónőképző Főiskolán, majd a 2000-ben alapított Tessedik Sámuel Főiskola Rektori Hivatalában dolgozott, a főtitkári posztig jutva. A főiskola – ilyen formában történő – megszűnte után került a Szarvasi Polgármesteri Hivatalba, ahol volt jogi előadó, osztályvezető, majd a város aljegyzője. A Kepenyes család nagyon régi szarvasi-kondorosi família, beszélgetésünket azzal a kérdéssel indítottam, mit adott Kepenyes Editnek a család?
– Az ősi család a tartást, a gyökereket, a kisváros szeretetét és az összetartozás érzését. A konkrét családomban meghatározó a vállalkozói szemlélet, ami megtanított a megoldáskeresésre, a kockázatvállalásra, a kreativitásra, önállóságra.
– Pályaválasztását mi motiválta?
– Nem volt kérdés számomra, hogy történelmet tanulok. A családi könyvtárban is rengeteg történelemmel foglalkozó kötet és édesapám történelem iránti érdeklődése is sokat nyomott a latban, de az igazi vonzalmat a történelem iránt középiskolában Szakács tanár úr alakította ki bennem. Amikor a pályaválasztás következett, a történelem mellé a német került, a szegedi József Attila Tudományegytemre felvételiztem és végeztem el sikeresen. A jogi csak a második diplomám volt, amit már munka mellett szereztem meg.
– Tanított is?
– Igen, az Óvónőképző Főiskolán és jogutódjain, és szerettem is tanítani. A jogi diploma megszerzése után kerültem a Tessedik Sámuel Főiskola Rektori Hivatalába.
– Az az időszak a szarvasi felsőoktatás nagy korszaka volt…
– Igen. Csúcson volt a hallgatói létszám, nagy élet zajlott, nemcsak a szarvasi, hanem a békéscsabai és mezőtúri karokon is. Nagyon sokat kaptam ez alatt az időszak alatt, olyan gépészmérnökökkel dolgozhattam, mint dr. Patay István, dr. Gulyás László, akiknek a vérében volt a racionalitás.
– Miért váltott?
– A Tessedik Főiskola megszűntével megszűnt a munkahelyem, miután a gödöllői egyetem részei lettek a szarvasi karok, Gödöllőről irányítottak. Ekkor már rendelkeztem jogi szakvizsgával, és dr. Melis János jegyző úr hívott a hivatalába jogi előadónak, mely poszt éppen megüresedett.
– Megtetszhetett ez a munka is, hiszen még mindig itt dolgozik.
– Valóban megtetszett, 2009 óta vagyok itt.
– Gondolta volna, hogy egyszer a város jegyzője lesz?
– Nem erre nem gondoltam, csak amikor jött a megkeresés.
– Akkor mennyit töprengett?
– Miután ismert volt előttem a feladat és érdekelt ez a kihívás, túl sokat nem töprengtem. Pályáztam a nyilvánosan meghirdetett felhívásra, s a négy pályázat közül az enyémet választották.
– A hivatal irányítása mellett a testületi működés törvényességi felügyelete is a jegyző dolga. Mennyi jogszabályt tud fejből?
– Nem számoltam, nyilván sokat. Igyekszem a szükséges jogszabályokat területekre osztani és így alkalmazni, persze nem tudhatok minden jogszabályt. Van azonban nekünk, jegyzőknek is segítségünk, a megyei kormányhivatal, akikkel napi kapcsolatunk van.
– A hivatal irányításához is speciális ismeretek kellenek?
– A hatósági feladatok, amiket a hivatalban végeznek, szerteágazóak, a szociális ügyektől az anyakönyvi és hagyatéki ügyeken át az adóhatósági munkáig. Miután dolgoztam a hivatalban és vezettem a Hatósági és Szociális Osztályt, van rálátásom erre a munkára, nem most kell megtanulnom.
– Mennyi időt tölt a hatósági és a testületi feladatok ellátásával?
– Nagyjából fele-fele arányban. Miután nemrég a lányom teljesen „kirepült” – Szegeden él és dolgozik –, nekem is több az időm.
– Szarvast milyennek látja?
– Bár nem vagyunk sokan, mégis az ország szinte minden pontján számontartják a települést. Biztos sokaknak megvan az az élménye, hogy egy távoli vidéken, ha kiderül, hogy szarvasi, akkor megjegyzik: Szarvasi vagy? Jártam nálatok, nagyon jó hely. Ez nagyon jó érzés, egyben felelősség is, hogy miközben elkötelezetten kell hordoznunk az őseink által ránk hagyott örökséget, figyelnünk kell arra is, hogy milyen állapotban hagyjuk az utánunk jövőkre a városunkat. Miután mi a hatósági munka során sok emberrel találkozunk – köztük sok vidékivel is –, ezekben a találkozásokban is le tudjuk mérni a városunkról kialakuló képet.
– Milyen tervekkel vágott neki a jegyzőségnek?
– A Szarvason már megvalósult „egységes hivatal” szemléletet szeretném tovább vinni. Ennek lényege, hogy a hivatalban mindenki tudjon többet, mint ami a közvetlen feladatának az ellátásához szükséges. Így lehet komplex módon kezelni a hozzánk forduló ügyfelek dolgait.
– A polgármesterrel való kapcsolata milyen?
– Természetesen nagyon jó, hiszen a jegyzőt a polgármester nevezi ki, a közös munkához ez elengedhetetlen. Jegyzőként persze a jogszabály szerint is független vagyok, de egy jegyző – tudjuk – erősen kötődik a polgármester személyéhez. Mondják, hogy az önkormányzati munkában a polgármester a politikus, a jegyző pedig a szakember.
– A képviselőkkel milyen a kapcsolata?
– Valamennyi képviselővel jó kapcsolatban vagyok. Miután a testület elé kerülő döntések előkészítése és ellenőrzése is a feladatkörömbe tartozik, ez szerintem természetes is. A bizottságokban folyó munka során nemcsak a képviselőkkel, hanem a külsős bizottsági tagokkal is együtt dolgozunk, amiben tudjuk, segítjük egymás munkáját.
– Mennyi időre tervezi a jegyzőséget?
– Ez a dolog nem foglalkoztat. Már a főiskolán megtanultam, hogy a főtitkárság és most a jegyzőség is, bizalmi munka. Ott a rektorhoz, itt a polgármesterhez kötődik, ezért nem foglalkoztat, hogy mennyi ideig leszek jegyző. Az foglalkoztat, amit az ünnepélyes beiktatásomkor a testület előtt megígértem: meggyőződésemhez híven, a jogszabályok által számomra biztosított keretben, minden tudásommal és erőmmel szolgálni Szarvas városát és lakosságát.
TL