A szarvasi Szlovák Tájház fennállásának 50. évfordulóját ünnepség keretében ünnepelték szombaton. Az esemény fő célja volt, hogy hangsúlyozza a tájház közösségmegtartó szerepét, amely nem csupán tárgyakat és dokumentumokat őriz, hanem aktívan erősíti a helyi szlovák identitást és összetartozást. Az ünnepség szervezői kiemelték, hogy a tájház hozzájárul nem csak egy régi lakáskultúra bemutatásához, hanem a szlovák kultúra élő közösségi megéléséhez is, miközben rendszeresen szervez szakmai és hagyományőrző programokat.
Dankó Béla országgyűlési képviselő ünnepi beszédében felidézte a szlovák közösség összetartó erejét. Visszatekintett a 17–18. században érkezett szlovák telepesek jelentőségére, akik a török hódoltság utáni területeken településeket, templomokat és iskolákat hoztak létre. Megemlítette a Benes-dekrétumok okozta történelmi veszteségeket, kiemelve, hogy több mint 70 ezer szlovák hagyta el az országot, hiányt hagyva közösségeikben. Hangsúlyozta, hogy a szlovákok jelentősen hozzájárultak a magyar kultúrához, gasztronómiához és épített örökséghez, illetve bízik benne, hogy az iskolák fenntartása és a kisebbségi programok növekvő támogatása segíti a szlovákság aktív megőrzését a térségben.
Dr. Király Katalin, az Országos Szlovák Önkormányzat alelnöke örömmel jegyezte meg, hogy Magyarországon több mint 600 tájház működik, amelyből 78 szlovák gyűjteményként őrzi a helyi hagyományokat. Kiemelte, hogy a szlovák tájházak minden évben szakmai napokat szerveznek a tapasztalatcsere és képzés érdekében. Fontosnak tartja, hogy a fiatalabb generációk is megélhessék az elődök életmódját, ennek érdekében számos interaktív programot szerveznek. Felidézte a tájház megmentésének küzdelmes időszakát is, amelyben magyar és szlovák kormányzati támogatás, valamint adománygyűjtés játszott kulcsfontosságú szerepet. Bízik benne, hogy minden látogató számára mindig lesz valami új élmény a tájházban.
Dr. Bartolák Csaba, Szarvas alpolgármestere ünnepi gondolataiban kiemelte, hogy az ilyen alkalmak lehetőséget teremtenek a nemzetiségek, különbségek és hasonlóságok ünneplésére, valamint az önmegszerveződés jelentőségére. Úgy véli, hogy a tájházak és helyi közösségek segítenek megőrizni az identitást és a gyökereket, amelyek mélyen áthatják Szarvas városát már 300 éve. Az ünnepség végén sok további sikeres évet kívánt a szarvasi Szlovák Tájháznak, amely továbbra is meghatározó közösségformáló szerepet tölt be a régióban.
Csasztvan András a jubileumi ünnepség kulturális programjában ismertette a szarvasi szlovák népdalok és népzene bemutatására készült új albumot, amelyet a Halmos Béla Program támogatásával jelentettek meg. Hangsúlyozta, hogy a hagyományok nemcsak a zenében, hanem a gasztronómiában, építészetben és táncban is összetettek, ezért kiemelten fontos ezek ápolása és továbbadása.
Az album egyik fő célja, hogy a szarvasi szlovák népzenei örökség digitális formában is fennmaradjon, így a jövő generációi könnyedén hozzáférhessenek. Az ünnepségen felcsendültek olyan lakodalmas dalok is, amelyek a két világháború közötti időszak hangulatát idézték meg. Csasztvan András külön kiemelte, hogy a felvételen a Magyar Állami Népi Együttes zenekara, Szalonna és Bandája közreműködtek.
A további műsorban a citerakíséretes népdalok megidézik a tanyasi vecsjerkák hangulatát. Katonadalok is elhangzottak az I. világháborúban szolgált katonák emlékére, hangsúlyozva a magyarság és szlovákság közös sorsát és a közös otthon védelmének fontosságát is.
A gyerekdalok bemutatását a Szlovák Általános Iskola Jelencsek kiskórusa vállalta, akik vidám dalt énekeltek Iváncsó József harmonikakíséretével. Ezzel a műsorszám nemcsak a gyermekeket vonta be, hanem jelezte azt is, hogy az ifjúság részvétele kulcsfontosságú a hagyományok életben tartásában.
Csasztvan András és Csicsely Zsuzsanna egymásnak adva a szót a tájház történetét foglalta össze: A szarvasi Szlovák Tájház alapításának története jól mutatja a helyi közösség összefogását és szlovák örökségének megőrzésére irányuló törekvéseit. Az alapítást az eseményt jelenlétével megtisztelő Szabó Judit édesanyja, Lilike néni kezdeményezte, aki a háziipari szövetkezet elnökeként látta meg a Gajdos-házban a tájház lehetőségét. Az épületet a szövetkezet vásárolta meg, majd neves néprajzkutatók, Balassa M. Iván és Ján Jartan szakmai támogatásával rendezték be; a berendezés 80%-a helyi családok adományaiból származott. Az első években Lilike néni tartott emlékezetes tárlatvezetéseket, 1990-től Misur Györgyné, majd 2003-tól Csicselyné Korbely Zsuzsanna és leánya vitték tovább a hagyományt.
A tájház működtetése és megújítása érdekében számos közösségépítő projekt is megvalósult. Bevezették az állandó nyitvatartást és bemutató órákat szerveztek iskolásoknak. 2010–2014 között Mótyán Tiborral létrehozták az „Életképek a Múltból” című filmsorozatot, amely szlovák nyelvjárásban örökítette meg a szarvasi ünnepi és lakodalmas hagyományokat. Komoly kihívást jelentett az épület és a gyűjtemény visszaszerzése a szövetkezeti jogutód tulajdonjogi igénye miatt; végül magyar és szlovák kormányzati összefogással sikerült megvásárolni. 2016-tól a Szarvasi Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat vette át a fenntartást és nagyszabású felújítást hajtott végre, amely 2018-ban fejeződött be példát mutatva a közösségi összetartásból.
Ma a Vernoszt Szarvasi Szlovák Kulturális Kör programjaival a tájház élettel teli közösségi tér lett, ahol a hagyományőrző tevékenységek – csigatészta- és tarhonyakészítés, tollfosztóka, kézműves foglalkozások, szellemi totók – mellett a tájház segíti néprajzi témájú szakdolgozatok elkészítését is, például a temetkezési szokások feldolgozását. Zenei örökségként Csasztvan András felidézte, hogy a két világháború között Szarvason még öt vendéglőben húzták a zenekarok – gyakran roma muzsikusok –, akik mára eltűntek a kulturális életből, de munkájuk emlékét fontos megőrizni a jövő generációi számára.
A program hátralevő részében Csasztvanné Vass Edit és Csasztvan Zsuzsanna, valamint a Szarvasi Férfikórus énekelt, illetve a Szarvasi Rezesbanda zárta a kultúrprogramot.
