Tatai László
Október 6-án, az aradi vértanúk gyásznapján Szarvason – szokás szerint – a Zenepavilonnál, az október 6-iki mécsesnél emlékeztek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc mártírjaira.
Az emlékezőket dr. Bartolák Csaba alpolgármester köszöntötte. szabadságra, hűségre és hazaszeretetre emlékezett, s elmondta, hogy az aradi tizenhárom irányt mutatott akkor is, amikor nehezebb idők járták és irányt mutat akkor is, amikor könnyebbek. Példájuk emlékeztet arra is – mondta az alpolgármester –, hogy a szabadság nem magától értetődő, s a fiataloknak el kell mesélni azoknak a történetét, akik életüket áldozták a magyar szabadságért. Ezt – a történet elmesélését – idén is a Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola diákjai tették meg. A versekkel, prózával és énekkel körített műsorban egyedi koreográfiával ábrázolták a tábornokok és az első felelős magyar kormány miniszterelnökének tragikus sorsát: előbb fakereszteket helyeztek el a portrékat ábrázoló tablónál, majd egy-egy fekete lappal letakarták az arcképeket. Megemlékező beszédében Dankó Béla országgyűlési képviselő is a gyásznap kettősségére hívta fel a figyelmet, az egyik legfájdalmasabb ugyanakkor az egyik legfelemelőbb emléknapnak nevezve október 6-át. A tábornokok soknemzetiségére utalva mondta el, hogy a különbözőségeket felülírta a haza ügye, s a kivégzésekkel, megtorlásokkal a hatalom meg akarta félemlíteni a nemzetet, de épp az ellenkezőjét érte el. Azzal a kérdéssel is szembesítette a szónok hallgatóságát, hogy vajon méltók vagyunk-e a szabadságharcos mártírok örökségére, felelősen vigyázunk-e a hazára? – Hiszem, hogy igen – válaszolta meg a kérdést Dankó Béla –, hogy olyan jövőt formálunk, ami méltó az aradi tizenháromhoz, a nemzethez. A mécsesgyújtás és koszorúzás előtt Lázár Zsolt evangélikus esperes könyörgő imájával kérte az Úr áldását az aradi tizenháromra és a rájuk emlékezőkre.
Tatai László – Szarvasi Ujság
