Pachelbeltől Charpantierig a Zene Világnapján

Látszólag nem nagy utat tettünk meg a Zene Világnapján Szarvason rendezett koncerten – hiszen Pachelbel és Charpantier kortársak voltak a XVII. század második felében, azaz a barokk zenei korszakban – mégis ez az út elvezetett napjaink muzsikájához is.

A koncertrendező Chován Kálmán Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója, Körösparti Ágnes a közönséget köszöntve megemlékezett Yehudi Menuhin hegedűművészről, akinek kezdeményezésére 1975 óta ünneplik világszerte a zenét október első napján. Amint azt az igazgatónőtől megtudhattuk, a zenei tanszak pedagógusai és növendékei készültek, hogy a Zene Világnapján elkísérjék a szarvasi közönséget a képzeletbeli térben és időben is jelentős utazásra. Aki pedig az útikalauz volt, az maga az igazgatónő, aki a zeneszerzőkről, zeneművekről és a zenészekről is beszélt.

Pachelbel kánonjáról megtudhattuk, hogy azt hallva szinte mindenkinek mosolyra derül az arca. William Gillock capricettója után Purcell, J. S. Bach és W. A. Mozart darabjai csendültek fel, zongorán, furulyán, gitáron és fuvolán. A legifjabb harmonikások egy szlovák népdalátiratot adtak elő. Pleyel rondója és Mozzani darabja után a híres La paloma dallamai szórakoztattak, hogy elérkezzünk a XX. század zenéjéig, amit egy japán szerző hegedűduója képviselt és a Led Zeppelin rockegyüttes talán leghíresebb dala, a Stairway to Heaven, klasszikus gitár-átiratban. Amíg visszatértünk a barokkhoz Körösparti Ágnes egy Kodály-idézettel zárta a zenés útikalauzt: „A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.” A zeneiskola klarinét- és szaxofonzenekara pedig a már említett Charpantier Te Deumával és – ráadásként – a közönséget vastapsra csábító tradicionális jazzmelódiával zárta a koncertet: Down by the Riverside.

Tatai László – Szarvasi Ujság