Találkozót szerveztek közelmúltban a hajdani szarvasi kosárlabda-közösség tagjai. A kezdeményezés ötlete Szirony Pál búcsúztatásán született, amikor újra találkoztak a régi csapattársak és tanítványok, majd felismerve a közösség hiányát, elhatározták, hogy rendszeres találkozókat szerveznek. Az esemény célja nemcsak az edző alakjának felidézése volt, hanem a közösségi érzés és az összetartás újjáélesztése, újraélése is, ami évtizedekkel korábban a szarvasi kosárlabdaélet alapját képezte.
A megemlékezés középpontjában természetesen Szirony Pál állt, akit sokan nemcsak kiváló szakemberként, hanem igazi közösségteremtőként ismertek. Több mint fél évszázadon át meghatározta Szarvas sportéletét, s közben tanítványait nemcsak a pályán, hanem az életben is nevelte: figyelt tanulmányaikra, kulturális érdeklődésükre, és igyekezett az egész embert formálni. A róla szóló visszaemlékezések egy rendkívül művelt, bölcs, de pragmatikus edzőt rajzoltak meg, aki hitt az ismétlés erejében és az emberi kapcsolatok fontosságában.
Farkasné Lestyán Eszter, a csapatépítő jellegű esemény főszervezője, maga is egykori játékos és edző, e közösség egyik meghatározó alakja így fogalmazott: „Az idő múlásával szétszóródtunk, de Szirony Pál öröksége és személyisége mindannyiunkban közös kapocs maradt. „Szirony Pál temetésén mondtuk ki először hangosan, hogy nem engedhetjük el egymást teljesen, mert ez a közösség többet jelent egy sportcsapatnál.”
Ő így emlékezett sportpályafutásának kezdetére: „Az 5. osztályban egy fiatal testnevelő tanár hívott a kosárlabdacsapatba. Onnantól kezdve a csapat lett a második családom.” Edzői létét is Szirony tanár úr bátorításának tudja be: „Ő mondta mindig, hogy aki csak tud, maradjon a csapat közelében, tanítsa a fiatalokat. Én maradtam, és sosem bántam meg.” A találkozó emlékezetes sportélményei közé tartozott egy 80-as évekbeli mérkőzés, ahol – ahogy Eszter fogalmazott – „az utolsó másodpercekig nem adtuk fel, és végül sikerült a fordítás.” Ez a küzdőszemlélet is Szirony Pál örökségének része marad.
Szalontai György pályája is részben az edző biztatásának köszönhető: ő irányította a kosárlabdaedzői képzés felé, így később kollégaként dolgoztak együtt. Elmélyült, bizalmon alapuló kapcsolatot ápolt Szirony Pállal; úgy jellemezte sporttársát, mint „univerzális személyiséget”, aki minden helyzetből pedagógiai tanulságot tudott levonni. „Én vakon bíztam benne, mert olyan volt, mint egy igazi mester. Egyik alkalommal, amikor valaki azt mondta neki, unja, hogy mindig ugyanazok a gyakorlatok, csak annyit kérdezett: ‘Milyen új izmaid lettek a múlt héten?’ Ezzel mindig nevetést csalt mindnyájunk arcára, de közben elgondolkodtunk a szavain.”
A rendezvényen felesége, Szirony Pálné Fogarasi Ágnes is jelen volt. Visszaemlékezése alapján az edzői pálya alapjait az Óvónőképzőben sajátította el, ahol maga is későbbi férje tanítványa volt. Munkásságát több mint öt évtizeden keresztül végezte, elhivatottan törekedve arra, hogy minden tanítványából testnevelőt neveljen, amit tanítványai sorában elért pályafutások száma is bizonyít. A gyakorlati tanulást és a folyamatos tapasztalatszerzést tartotta elsődlegesnek: az edzéseket és mérkőzéseket a „minél több kilométer, annál több tudás” elv vezérelte. Stratégiai gondolkodásához tartozott a cserék és védekezési taktikák tudatos alkalmazása, s nagy hangsúlyt fektetett az egyéni fejlesztésre és a játékosok életpályájának támogatására is. Kiemelte férje tehetséggondozás és felfedezés területén végzett munkáját is, amely során számos későbbi válogatott sportolót, illetve meghatározó kosárlabdázót irányított a megfelelő útra. Edzői személyisége egyaránt jellemezhető előremutató gondolkodással, segítőkészséggel, őszinteséggel és gyermekközpontú hozzáállással. Nem csupán sportszakmai sikereket ért el a tanítványaival, hanem a mindennapi akadályokat is közösen küzdötték le: a kezdeti nehéz körülmények között dolgoztak, együtt érték el a sikerek korszakát, és a jó kapcsolatok minden szinten fontosak voltak számára. Módszereit, tanításait és szakmai örökségét a mai napig követik, pályája mély és tartós nyomot hagyott a helyi közösség életében.
Körülbelül negyvenen gyűltek össze, a hetvenes évektől a fiatalabb generációkig a Farkasné Lestyán Eszter szervezte, de Szirony Pál ihlette csapatépítőn. Bár nem mindenkit sikerült elérni, a szervezők bíznak abban, hogy az ilyen alkalmak hozzájárulnak a közösség újraalakulásához és az edző szellemiségének továbbviteléhez. Akik jelen tudtak lenni, közös emlékezéssel, nevetésekkel és az egykori közös sikerek felidézésével töltötték az időt.