Babák Z
A Horthy István-duzzasztómű nem csupán egy mérnöki remekmű, hanem az emberi kitartás és közösségi erő szimbóluma is. A kubikosok, a magyar Alföld keményen dolgozó földmunkásai, emberfeletti munkával emelték ezt a létesítményt. Ők voltak a névtelen hősök, akik a lapát és a talicska mellett töltött hosszú évek során megacélozták testüket és lelküket, miközben a folyók szabályozásával és a töltések építésével a jövőt formálták. Szabad, mégis nehéz életet éltek, akiknek tudása és ereje nélkül nem jöhetett volna létre a duzzasztó sem, amelynek építése során százezernyi köbméter földet mozgattak meg.
“A kubikos egy különös kaszt, egy szabad, de kemény életet élő munkásréteg, amelynek tagjai a folyók szabályozásánál, gátak, töltések, csatornák és duzzasztók építésénél nélkülözhetetlenné váltak. Sose panaszkodtak, csak dolgoztak. A munkának ára is volt. Megfeketedett tenyerek, görnyedt hátak, korán elfáradt testek. De soha nem önmaguknak építettek: mindig a közösség jövőjét alapozták meg”, fogalmazott a duzzasztóműnél tartott megemlékezésen Sinka Imre, Békésszentandrás polgármestere.
A kubikosok öröksége nemcsak földben és betonban, hanem a közösségi emlékezetben is tovább él. Verseik, nótáik és emlékeik a néplélek részévé váltak, s ma is tanúsítják, hogy verejtékük a magyar tájat formálta. Békésszentandrás példát mutatott, amikor 2008-ban október 15-ét a kubikosok emléknapjává nyilvánította. E nap célja, hogy újra és újra kimondjuk: a szürke ruhás, földes bakancsos férfiak emléke nem merülhet feledésbe. A duzzasztó falán ma is ott áll az emléktábla, mely kőbe vésve hirdeti: a verejték a legőszintébb tinta, amellyel a kubikosok örökre beírták nevüket a magyar táj és történelem lapjaira, mondta a település vezetője.
