Korábban megnyílt a Tessedik Sámuel Múzeumban az a kiállítás, amin bemutatták a szarvasi és kiskőrösi viseleteket, kiemelve, hogy a viselet nem csupán öltözet, hanem egy komplett életforma tükörképe volt, mely viselőjének életkorát, anyagi helyzetét és társadalmi státuszát is jelezte. Ennek folytatásaként Urbancsokné Pljesovszky Ildikó a korabeli szarvasi viseleteket ismertette részletekbe menően szombat délután a múzeumban megjelentek téma iránt érdeklődők számára.
A viselet mint életforma és státuszszimbólum
Státusz megjelenítése: A ruha megmutatta, hol tart az ember az életében és anyagi helyzetében. Akik magasabb státuszba szerettek volna tartozni, de nem volt elég pénzük, olcsóbb anyagokat (pl. paplanbrokátot) mostak ki kemény kútvízben és tettek alá vastag koptatót, hogy az drágább ruhabrokátnak tűnjön.
Különbségek a viseletben: Jól látható volt a különbség a városi és tanyasi emberek között, már csak a cipőjük alapján is. A tanyasiak gyakran rejtették el a szép, tiszta cipőjüket egy bokorban a város szélén, és csak a településre érve vették fel, elkerülve, hogy sáros legyen.
Öltözködés komplexitása: Az ünnepi viseletek felvétele aprólékos és időigényes folyamat volt, több gombbal és patenttal rögzítették, jelezve, hogy viselőjének meg kellett dolgoznia az elegáns megjelenésért.
Személyre szabott ruhák: Minden ruhát pontosan viselőjére szabtak, figyelembe véve alakját és életkorát.
Gyakoriság és praktikum
Ruhadarabok száma: Az embereknek kevés ruhájuk volt: egy ünneplő, egy hétköznapi (városba járó) és egy mindennapi.
Átöltözés a városba: Hétköznap is, ha valaki bement a városba, átöltözött a “városi ruhájába” (pl. harisnya, kötényruha), majd hazaérve visszaváltott az otthoni viseletre.
A kötény szerepe: A kötény elengedhetetlen és sokoldalú része volt a mindennapi öltözéknek, praktikusan használva például tésztagyúrásnál vagy tojásgyűjtésnél.
A 6 méteres szoknya: A hagyományos szoknyák hatalmas anyagmennyiségből (akár 6 méterből) készültek, súlyuk miatt egyenes tartást követeltek meg viselőjüktől.
Szimbolika és hagyományok
Generációs tudás: A viselethez kapcsolódó tudás – melyik anyagot mikor és mire viseljék – generációról generációra öröklődött. Például senki nem ment brokát szoknyában a mezőre dolgozni, mert tudta, hogy tönkremegy.
Esküvői ruha és temetkezés: Az esküvői ruhába temetkeztek, vagy ha az már nem fért rá az elhunytra, mellé helyezték a koporsóba.
Fátyol és kitűző: A menyasszonyi fátylat és kitűzőt is a koporsóba tették, hogy a síron túli hűséget szimbolizálja.
Jelzések a ruhában: A gyász és családi állapot is leolvasható volt a ruhákból, például a koszorúban lévő fekete gyöngyök azt jelezték, hogy a lány férjhez menésekor az édesanyja már nem élt.
A ruha mint kommunikáció: Aki “tudott olvasni a ruhából”, az azonnal felismerte, hol tart az illető az életében, és milyen események történtek vele.
