Az ünnepi eseménynek a Cervinus Teátrum adott otthont. A Szarvasi Férfikórus hat tagja, Komár János, Körösparti Zalán, Sebők László, Jónás Sándor és Ambrus Gyula Gombkötő János karvezető instruálása mellett dalcsokrot adott elő, kezdve az Ismerős Arcok “Talán csak álom” című dalával, majd felhangzott az Avanti ragazzi di Buda”, azaz “Előre, budai srácok” című ének. Ez utóbbi érdekessége, hogy az 1956-os forradalomra emlékező olasz dal máig az olasz Lazio futballcsapat ultráinak az indulója, amit majd minden fordulóban elénekelnek.
A megemlékezés háziasszonya Hegedűs Éva volt, aki Csoóri Sándor gondolataival nyitotta az ünnepi eseményt: A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem. 1956. október 23-án ez történt. Ezen a napon a fiatalság volt az, amely először mert szembeszállni az elnyomással. Nem voltak hatalmasok, csak bátrak. Hittek abban, hogy a szabadság nem ajándék, hanem felelősség, amely az ő vállukon is nyugszik. Bár ma talán már más formában éljük meg ezt a küzdelmet, most is jelen van. Nem a fegyverropogásban, hanem a mindennapok döntéseiben. A lényeg mégis ugyanaz maradt kiállni egymásért, kimondani az igazat, és nem hagyni, hogy a közöny és a csend legyen a félelem új arca.
Hodálik Pál polgármester ünnepi gondolataiban így fogalmazott: A szabadság nem alamizsna, amit koldus tarisznyájába adnak, hanem érték, amelyért meghalni dicsőség, de ennél többre van szükség. A szabadság nem válik valósággá csak a hősök halálával; az életben maradottaknak is vállalniuk kell a rájuk eső részt, élniük kell érte, nap mint nap, kemény munkával és tiszta becsülettel kell megőrizniük. A hőseink halála önmagában nem ad ingyen szabadságot a népnek, azt folyamatos erőfeszítéssel kell megvédeni Tudjuk, hogy 1956 felelősséget rótt ránk, a szabad Magyarország polgáraira, hogy nagy gonddal és tiszta lélekkel őrizzük nemzetünk méltóságát. Bár kevesen vannak már, akik látták az eseményeket, az 56-os szellemiség három évtizeden át életben tartotta a szabadságvágyat, amely 1989-ben a Magyar Köztársaság kikiáltásában teljesedett ki. Ezeket az emlékeket nem szabad elfelejteni, tovább kell adni, hogy a mai generáció megértse a szabadság, a nemzet és a hazaszeretet értékét. A szabadság nem megvásárolható, nem várható el, hogy magától eljöjjön, ezért naponta tenni kell érte, mindannyiunknak a maga képessége és mércéje szerint, hogy Magyarország mindig szabad és független maradjon.
Az 1956 történéseit a Tessedik Táncegyüttes négy tagja, Csernus Nándor, Oláh Márkó, Strassburger Csaba és Szabó Róbert táncban dolgozta fel.
Dankó Béla országgyűlési képviselő tisztelettel köszöntötte a megjelenteket, megemlékezve az 1956-os forradalomról és szabadságharcról, amelyet a magyar történelem egyik legfényesebb napjaként jellemzett. Kiemelte, hogy ezen a napon a magyar nép kimondta, elég volt az elnyomásból és a félelemből, valamint hangsúlyozta az 56-os hősök bátorságát, akik még a túlerő és a világ hallgatása közepette is hittek a szabadságban és nem hátráltak meg. Szarvas városa mindig hű maradt az 56-os örökséghez, ahol ma is békében és elszántsággal élnek mindennapi hősök, mert a béke a XXI. század legnagyobb kincse, amelyért felelősséget kell vállalnunk a jelenben és a jövő generációiért. Külön szólt a fiatalokhoz is, hangsúlyozva, hogy a szabadság, amit ma élveznek, nem magától értetődő, hanem az előző generációk áldozatainak eredménye. Arra biztatta őket, hogy a mindennapi döntéseikben álljanak ki egymásért, vállaljanak felelősséget, és ne fordítsanak hátat a közösségnek és a hazának. Az idősebbekhez intézett szavaiban megköszönte az emlékek és a hiteles múlt átadását, amelyek morális irányt adnak, és megakadályozzák, hogy magyar ember saját hazájában idegenné váljon. Végül hangsúlyozta, hogy a szabadság törékeny, a béke nem magától értetődő, és ezért mindannyiunk kötelessége újra és újra kimondani, hogy Magyarország békét, biztonságot és jövőt akar, az 56-os hősök emlékére, tisztelettel és hálával.
Ünnepi műsort adott a Cervinus Teátrum három művésze, Szemerédi Bernadett, Széplaky Géza és Vajda Zoltán Richárd.
A színpadi eseményeket követően a megemlékezés résztvevői fáklyákkal a kezükben az 56-os emlékműhöz vonultak, hogy elhelyezzék koszorúikat annak talapzatánál.
