Lénártné dr. Belicza Györgyit Szarvas újdonsült aljegyzőjét mutatjuk be alábbi interjúnkban, akit beszélgetésünk kezdetén rövid bemutatkozásra kértük.
– Szarvason születtem, itt jártam óvodába, iskolába és itt érettségiztem a Vajda Péter Gimnáziumban. Dolgozni a Szarvasi Földhivatal Gyomaendrődi Kirendeltségén kezdtem 1992-ben. Három olyan kiváló munkahelyi vezetőm és mentorom volt, mint Gulyás Mihály, Gyulavári András és Kovács Pálné. Ők tanítottak meg a köz szolgálatára, ez az irány azóta is: ez a munka a szó legnemesebb értelmében szolgálat. Alapdiplomám az agrármérnöki, ezt követően az Államigazgatási Főiskolán és a Szegedi Jogi Karon is szeretem diplomát, valamint az ingatlannyilvántartási munkához szükséges szakirányú felsősokú végzettségem is megvan. Minden iskola elvégzését az motiválta, hogy munkámat minél magasabb színvonalon tudjam ellátni.
– Családja milyen útravalót adott?
– Szüleim szarvasi gazdálkodók voltak, egy tanyán éltünk, gyerekkoromban a természet és rengeteg állat vett körül. Szüleimtől tanultam – láttam – a becsület és a szorgalom fontosságát, ami a mai napig meghatározó iránymutatás. A saját családommal, férjemmel és immár 20 éves egyetemista fiunkkal 2003-ban költöztünk Csabacsűdre.
– A munka miatt?
– Nem, akkor még szó sem volt a csabacsűdi jegyzőségről, az csak 2024 szeptemberében kezdődött. Egy merész ötlettől vezérelve kerestünk házat, és nemcsak házat találtunk, hanem igazán nyugalmas lakókörnyezetet. A fiunk már itt született Csabacsűdön. Ahogyan valamikor mintafalunka épült, ma is igazi mintafalunak tartom.
– Hogyan jött akkor a csabacsűdi jegyzőség?
– Végtelenül egyszerűnek hangzik, hogy miután megüresedett a jegyzői állás, megpályáztam, mert úgy gondoltam, érdemes kipróbálni mást is 32 év földhivatali munka után. Megpályáztam és engem választottak.
– Gondolta volna akkor, hogy hamarosan aljegyző lesz Szarvason?
– Meg sem fordult a fejemben. A csabacsűdi jegyzőség 2024 szeptemberétől az év v égéig tartott, az akkori Csabacsűd-Örménykút Közös Önkormányzati Hivatal Örménykút kiválásával felbomlott és megalakult a Szarvas-Csabacsűd Közös Önkormányzati Hivatal, aminek csabacsűdi kirendeltésgvezetője lettem ezév január elsejétől. Kisvártatva Hodálik Pál polgármester és Horváthné dr. Kepenyes Edit jegyző eljöttek „lánykérőbe” – ahogyan azt a polgármester megfogalmazta –, felkértek az aljegyzői munkára. Örömmel fogadtam el, és mondhatom, hogy nagyon jó helyre kerültem, nagyon jól érzem magamat és nagy megtiszteltetésnek is tartom, hogy ezt a munkát végezhetem. A jegyzővel, Horváthné dr. Kepenyes Edittel már vagy negyven éve ismerjük egymást és sok más mostani kollégával is, hiszen a Földhivatal és az önkormányzatok között nem kevés a kapcsolódási pont. A hivatali munka kezdete óta nagyon jó embereket ismertem meg Csabacsűdön és Szarvason egyaránt.
– Más ez a munka, mint a földhivatali volt?
– Egészen más, de közös bennük a „köz szolgálata”. Amit hasznosítani tudok, az a vezetői tapasztalat, miután a Földhivatalnak 17 éven át voltam a vezetője.
– Mi a munkája az aljegyzőnek?
– Tehermentesíteni a jegyzőt, vezetni a Csabacsűdi Kirendeltséget, mint önálló osztályt, ami továbbra is egy „miniváros”-ként működik képviselőtestülettel, nemzetiségi önkormányzattal, szociális intézménnyel, óvodával. A kistérséggel kapcsolatos feladatokat is én látom el és minden egyébbel foglalkozom, amivel a jegyző megbíz. Mindkét települést nagyon jól ismerem földhivatali munkámból kifolyólag, úgy a belterületeket, mint a külterületeket is, ami jelentős segítség.
– Családja hogyan fogadta ennek a viharos esztendőnek a fejleményeit?
– Valóban nagyon viharosan zajlottak az események. A férjem és a fiam is folyamatosan támogattak, ezt a feladatot nem is igen lehetne ellátni stabil, támogató családi háttér nélkül.
– Ha akad szabadideje, mivel tölti szívesen?
– Sokat kirándulunk a férjemmel, amikor csak tehetjük megyünk. Van egy csabacsűdi kis közösségünk, velük előszeretettel látogatunk el hazai borvidékekre, nagyon jó kis társaság. Van három igazi és két fogadott keresztlányom, s miután ők is távolabb élnek, őhozzájuk is szívesen ellátogatunk, beszélgetni, kikapcsolódni.
– Mik a rövidebb vagy akár a hosszabbtávú tervei? Az aljegyzőkből lesznek ugyebár a jegyzők…
– Nem vágyom jegyzői babérokra, úgy érzem, mindent elértem, jó helyen vagyok. Szarvason és csabacsűdön is otthon érzem magamat. Harminchárom éve dolgozom és ilyen még nem volt az életemben, úgy gondolom, hogy a legideálisabb helyzet, amiben most vagyok.
Tatai László – Szarvasi Ujság