A betlehemi lángról gyulladt meg az öröm gyertyája Szarvason

Bohák Péter köszöntötte advent harmadik vasárnapján a Szent Klára római katolikus templom előtt gyülekezőket, majd színpadra kérte Schupp Gabriellát, a Cervinus Teátrum színészét egy karácsonyi dal erejéig.

Horváth Z. Olivér evangélikus lelkész beszédében az öröm vasárnapjának üzenetét bontotta ki. A Filippibeliekhez írt levél szavait idézve – *„Örüljetek az Úrban mindenkor”* – arra emlékeztetett, hogy a valódi öröm forrása nem az ünnep külsőségeiben, hanem Isten közelségében rejlik. A karácsonyhoz közeledve gyakran érezzük a tökéletesség iránti kényszert, ami sokszor inkább hiányokat és veszteségeket nagyít fel bennünk. Az ünnep lényege azonban nem a hibátlan díszítés, hanem az, hogy Isten a maga egyszerűségében, Betlehem szerény istállójában érkezett el hozzánk, hogy a szívünkben hozza el a világosságot és a gyógyulást.  

A lelkész a tékozló fiú történetét is felidézte, rámutatva, hogy a példázat nem az elveszettségről, hanem a megtaláltatás öröméről szól. Isten állandóan keres bennünket, és karácsonykor különösen közel kerül hozzánk, hogy szeretetével betöltse hiányainkat és sebeinket. Szavai szerint az ótemplomi „angyali reggelek” gyertyagyújtásai is ezt jelképezik: egyetlen láng, amelyről újabb és újabb fény gyullad, Isten világosságát viszi tovább a világba. A betlehemi láng befogadásával nemcsak egy jelképes fényt vihetünk haza, hanem azt a mennyei békét és szeretetet is, amely személyesen képes átalakítani életünket és teljessé tenni az ünnepet.

Hodálik Pál polgármester mielőtt átvette volna a betlehemi láng felelősétől, Závoda Ferenc képviselőtől a lángot őrző lámpást személyes történetekkel érzékeltette az öröm jelentőségét. Példaként a gyereket hozta, hogy a kicsik mennyire tudnak apró dolgoknak is őszintén örülni. Felidézte, hogyan kapott egy rajzot egy kisfiútól, aki polgármester szeretne lenni, és ebből kiindulva rámutatott: a felnőttek sokszor annyira rohannak, hogy észre sem veszik az élet apró örömeit. Hangsúlyozta, mennyire fontos megtanulni örülni mások sikerének is, hiszen az irigység az egyik legerősebb negatív érzés, ami gyengíti a közösséget.  

Beszéd második részében a béke fontosságáról szólt, különösen arra utalva, hogy Magyarország és Szarvas lakói szerencsések, mert békében élhetnek Európa szívében. Felidézte, hogy a békeláng minden évben megérkezik Betlehemből, hosszú úton keresztül, és ennek a lángnak az átvétele a közös hit és összetartozás jelképe. Azt kívánta a város lakóinak, hogy ne csak az ünnep idején, hanem az év minden napján találják meg a saját apró örömforrásaikat, és ápolják a békét, valamint az egymás iránti szeretetet közösségükben.

Miután Závoda Ferenc színpadra lépett, megszólalt Ady Endre Karácsonyi rege című műve Szabó Gyula előadásában, majd Hodálik Pál megkérte két fiát, hogy segítsenek meggyújtani a három gyertyát. Ahogy azt a korábbi évek során megszoktuk, a gyertyákról a szarvasiak otthonaikba vihették a béke lángját.

Ezen a vasárnapon a megvendégelést a Szarvasi Gazdák Nemzetiségi Hagyományőrző Egyesülete végezte, akik halászlével várták a szarvasiakat.