Klasszikus és filmzenei utazással kezdődött a szarvasi fúvószenekarok Vidám évbúcsúztató koncertje a Cervinus Teátrum színháztermében hétfő délután. Szarvas Város Fúvószenekarát Szabados-Tóth Gábor vezényelte, a műsort Vári Ferenc vezette. Először Karl L. King True Blue indulója hangzott fel. Ezt követően magyar katonai indulók tették emlékezetessé a programot, Kraul Antal: Lajos király indulója és Dávid Péter: László király indulója. A nosztalgia jegyében két ikonikus filmzene következett: Richard Rodgers: Do-Re-Mi, majd R.M. Shermann: Supercalifragilisticexpialidocious (Mary Poppins). A blokkot francia és amerikai slágerek zárták: Hubert Giraud: Párizs ege alatt, Burt Bacharach: Raindrops Keep Fallin’ on My Head, H. Bernt: Brass Band Rock, valamint Otto Dubeon: Black Dixie.
Ezt követően Szarvas Város Fúvószenekara átadta a színpadot a Szarvasi Rezesbandának. A Rezesbanda a város zenei életének meghatározó együttese, amely évtizedek óta a fúvószenei hagyományok ápolását és továbbadását tekinti küldetésének. Tevékenységük a közösség szolgálatára és a zenekari muzsika örömének megosztására épül. A hagyományőrzést nem puszta múltidézésként, hanem élő, megújuló értékként értelmezik, amelyben a klasszikus és modern zenei elemek egyaránt helyet kapnak, fogalmazott Sindel Csilla, a betét háziasszonya.
Az elmúlt évek során számos fellépésen és rendezvényen szerepeltek, mind helyben, mind vendégként más városokban. Repertoárjuk sokszínű: a fúvószenék, indulók és táncdallamok mellett könnyedebb, modernebb feldolgozásokat is előadnak, így minden korosztály számára élményt kínálnak. Kiemelkedő sikerük, hogy a KÓTA Aranypáva minősítő versenyen előbb ezüst, majd arany fokozatot szereztek, mutatta be röviden a Szarvasi Rezesbandát.
Jubileumi előadásukkal az elmúlt évek közös emlékeinek felidézése és a korábbi tagok, különösen az elhunyt zenésztársak előtti tisztelgés volt a célja. A műsorban felcsendülnek a zenekar történetének meghatározó dallamai: Centenáriumi induló, amit egy magyar és egy zsidó egyveleg követett, illetve a hagyományos zárószámuk, a Honvéd banda induló.
Sindel Csilla megragadta az alkalmat egy bejelentésre is: a zenekar egyesületként folytatja működését, és arra kérte a közönséget, hogy támogassa tevékenységüket, melyről további információk a közösségi oldalukon találhatók.
Míg Szarvas Város Fúvószenekara ismét elfoglalta helyét, a színpadra visszatérve Vári Ferenc röviden felidézte a városi fúvószenekar elmúlt 25 évét, amely szorosan kapcsolódott a Kozák Lajos Fúvósalapítvány létrejöttéhez. 2000-ben Szabados Tóth Gábor és felesége, Szabados-Tóthné Kozák Ilona elhatározták, hogy alapítványt hoztak létre Kozák Lajos emlékére, akinek munkásságát a szarvasi közönség nagy része személyesen ismerte a város zenei életéből. Kozák Lajos kiemelkedő szerepet játszott a helyi zeneiskola és a tűzoltózenekar életében, a zeneiskolában ma is egy tanterem őrizte a nevét, a jelenlegi városi zenekar pedig lényegében a korábbi tűzoltózenekar jogutódjaként működött tovább.
Elbeszélése szerint a ma „városi zenekarként” ismert együttesben már csak néhány olyan zenész maradt, aki még személyesen dolgozott Lajos bácsi kezei alatt. 2000-ben Kozák Lajos veje, Szabados-Tóth Gábor vette kézbe a karmesteri pálcát, és azóta ő volt a zenekar művészeti vezetője, aki 1997 óta irányítja a városi fúvószenekart nagy sikerrel. Az alapítvány keretei között az évek során több formáció is létrejött a hagyományos fúvószenekar mellett, például a Szarvas Band, a Szabados–Tóth Kvartett, illetve a Szarvasi Rezesbanda, amelyek mind a helyi fúvóshagyományt gazdagították.
A visszatekintés hangsúlyozta a zenekar közösségépítő erejét és a tagok elhivatottságát: egy évadban 40–50 próba és fellépés volt, és akadtak olyan zenészek, akik ezeken szinte kivétel nélkül részt vettek. Szó esett az elmúlt 25 év veszteségeiről is – több zenésztől kellett végleg búcsút venni –, ugyanakkor öröm forrása volt, hogy folyamatosan érkeztek „kis zenészpalánták”, mivel az alapítvány deklarált célja az volt, hogy a zeneiskolai növendékeket beépítse a zenekar soraiba. A működés stabil hátterét a jól felszerelt hangszerpark, a pályázati sikerek, az önkormányzati és magántámogatások, valamint a helyi közösség bizalma adta, amely rendszeres fellépési lehetőséget biztosított Szarvason és környékén.
A következőkben a zenekar múltját felidéző közjáték után következett a „nemzetközi keringés”: Juventus Rosas: Hullámok felett, Michel Legrand: Cherbourgi esernyők, és Zinovij Binkin: Várj miránk című műve. A ritmus ezután fokozódott a kubai és latin dallamokat idéző részben: Anatolij Amszkij: Kubai tánc, Simone Afric: Kukarella, végül Louiguy: Cherry Pink. A darabok különlegessége, hogy az orosz, mexikói és francia szerzők művei együtt elevenítették meg a világszintű tánczenei hagyományokat – a keringőtől a dixie-jazzig.
A koncert szilveszteri tematikával fordult a búcsúra. A svéd ABBA két örökzöld slágere, a Happy New Year és a Money, Money, Money hangzott el, majd a Boney M: Bahama Mama vidám ritmusai zárták a táncos blokkot. A ráadásként elhangzott tradicionális darabok hozták meg a végső tapsot: Yes, Sire (charleston), Hello, Mary Lou, a tubás szólamra kihegyezett humoros szám.
Bartolák Csaba alpolgármester köszöntője és Szabados-Tóth Gábor nézőkhöz és támogatókhoz intézett köszönetét követően a koncert hagyományosan Johann Strauss Radetzky-indulójával zárult.
