Zenével tisztelegtek a magyar kultúra előtt

A Cervinus Teátrum színházterme megtelt zenekedvelőkkel, hogy meghallgassák a Szolnoki Légierő Zenekara magyar kultúra előtt tisztelgő előadását.

Az est házigazdája, Bohák Péter először Hodálik Pál polgármestert kérte színpadra, aki felelevenítette az ünnep eredetét és jelentőségét. Elmondta, hogy Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be a Himnusz kéziratát, ezért erre a napra esik a magyar kultúra napja, amely kezdeményezését dr. Fasang Árpád vetette fel 1985-ben, majd 1989-ben lett hivatalos, és 2022-től vált valódi ünneppé az országgyűlési döntés nyomán. Idézte a döntés szövegét is, amely hangsúlyozza a magyar kulturális élet gazdagságát, a nemzeti összetartozás szerepét és a kulturális hagyományok megőrzésének fontosságát.  

A beszéde második felében Hodálik Pál a kultúra tágabb értelmezéséről szólt: a múlt, a jelen és a jövő összekötő erejéről, a magyar nyelv különlegességéről és arról, hogy a kulturális örökség határokon túl is összeköti a magyarságot. Kiemelte, hogy a kultúra nemcsak a művészetekben, hanem a mindennapi életben — a nyelvben, az ételekben, az egymás iránti figyelmességben — is jelen van, és megtanít bennünket elfogadásra, odafigyelésre és egymás megbecsülésére. Háláját fejezte ki mindazoknak, akik a kultúra ápolásán dolgoznak, külön köszöntve dr. Dósa Zsuzsát, a szarvasi Cervinus Teátrum ügyvezetőjét, aki miniszteri elismerésben részesült. Köszöntötte Takács Miklóst, akinek köszönhető, hogy a Szolnoki Légierő Zenekara visszatérő vendég Szarvason.

Köszöntőt mondott dr. Bali Tamás dandártábornok, a Magyar Honvédség Összehaderőnemi Műveleti Parancsnokság, parancsnok helyettes (légierő). Köszönetét fejezte ki, hogy ismét Szarvason léphet fel a honvédzenekar, amelynek tagjai magas szintű képzettséggel rendelkező, elhivatott művészek. Felidézte a korábbi, nagy sikerű víziszínpadi koncert élményét, és hangsúlyozta, hogy az ilyen események a civil és katonai szféra összefonódását, együttműködését is kifejezik. A dandártábornok külön kiemelte a fiatalokat és a szarvasi kadétokat, akik példaként szolgálnak elkötelezettségükkel és közösségi szellemükkel. Rámutatott arra, hogy a zene és a kultúra összeköti az embereket, lelki erőt ad a mindennapi kihívásokkal szemben, és segít megőrizni az összetartozás érzését. A beszéd végén köszönetet mondott a szervezőknek, különösen Takács Miklósnak a koncert megvalósításáért.

Molnár János karmeter Legány Dezső zenetörténészt idézve azt hangsúlyozta, hogy a kultúra hordozóinál az érték ugyanúgy, önzetlenül és természetesen terem, mint a természetben. Büszkén beszélt a zenekar tagjairól, akiket „gazdag embereknek” nevezett nem anyagi, hanem lelki értelemben: az ő gazdagságuk az odaadásban, a szenvedélyben és abban rejlik, amit a színpadon nyújtanak. Ismertette, hogy az est műsorát a „Nagy Négyes” – Liszt Ferenc, Erkel Ferenc, Bartók Béla és Kodály Zoltán – köré építették, hiszen ők a magyar zeneművészet géniuszai. Röviden méltatta mindegyiküket: Lisztet, aki megnyitotta a magyar zenét a világ előtt és megalapította a Zeneakadémiát; Erkelt, aki megteremtette a magyar opera alapjait; Bartókot, aki a népzenében találta meg a gyökereket; és Kodályt, aki megtanította, hogyan lehet ezeket a kincseket átörökíteni.  

Kiemelte, hogy a koncertben a magyar katonakultúra is fontos szerepet kap, hiszen a zenekar a honvédséghez tartozik, ezért történelmi indulókat is megszólaltatnak, amelyek a zene, a tartás és a közösség erejét idézik fel. A műsor második részében könnyedebb, szórakoztatóbb darabok következnek, hogy a zene ne csak felemeljen, hanem örömöt is adjon. Bevezetésként Dvořák Piros-fehér-zöld indulóját hallhatta a közönség, majd következett Julius Fučík Kinizsi indulója, Erkel Ferenc Dózsa György operájának híres Fegyvertánca, illetve Hidas Frigyes, a 20. századi modern magyar zene képviselőjének egy műve. A karmester arra kérte a közönséget, hogy szeretettel fogadják a műsort, amely a magyar zenei hagyomány és a nemzeti összetartozás ünnepe.