Szarka József múzeumigazgató köszöntötte a Tessedik Sámuel Múzeum közönségét január 24-én, szombaton délután, akik könyvbemutatóra és különleges tárlatvezetésre érkeztek. Külön szeretettel köszöntötte gróf Nádasdy Borbálát, akinek könyveiben is leírt élettörténete adta az est első felének fő programját, valamint „A napfény szerelmese” c. Kepenyes Pál kiállítás kurátorát, Rátkai Erzsébetet, aki beszélgetőpartnere volt Nádasdy Borbálának és tárlatvezetést is tartott később.
A rendezvény a Magyar Kultúra Napja előtt tisztelegve, a Kulturális Államtitkárság által készített „A kultúra összeköt” c. rövidfilm megtekintésével kezdődött (a video itt megtekinthető). Ezt követően Paluska Zoltán, a Legendák Földje Alapítvány képviseletében szólt a közönséghez. Hangsúlyozta, hogy a Legendák Földje kondorosi bejegyzésű alapítvány, de a Legendák Földje valójában Szarvas, amelynek sokáig, 1871-ig egy része volt Kondoros-puszta. Felidézte a legendák földjének olimpiai bajnokait, híres szülötteit, Balczó Andrást, Ónódi Henriettát, Sasváriné Paulik Ilonát, Csernus Tibort, Kepenyes Pált, akinek munkásságát az épp Szarvason állomásozó kiállítás-sorozat révén igyekeznek minél szélesebb körben megismertetni.
A „Magyarnak maradni az emigrációban is” címmel meghirdetett estén Nádasdy Borbála beszélt életéről és tapasztalatairól, aki három könyvben is megírta (Zagolni zabad?, 2008; A szabadság zaga, 2009; Maradni zabad!, 2010) mindezeket, de a könyvek már nem kaphatók, s az utánnyomás még nem készült el. Gróf Nádasdy Borbála – mint Kepenyes Pál is – akarata ellenére kényszerült külföldre, így – az egyre kevesebb hiteles tanú egyikeként – tudja átadni az emigráció nehézségeinek, a túlélés és a magyarság megőrzésének emlékeit.
A beszélgetés kezdetén a hazáról volt szó, amiből csak egy van, és az ahhoz való kötődés és identitás megőrzéséről. Nádasdy Borbálától ékes és ízes magyarsággal hallhattuk, hogy a haza szeretete, a gyökerekhez való ragaszkodás számára egy pillanatig sem volt kérdéses, sokkal inkább belső meggyőződés, amiért mindenki maga felelős, különösen külföldön élve. Saját tapasztalatairól beszámolva mondta el, hogy 17 évig nem térhetett haza politikai okokból, de a magyar állampolgárság megőrzése, a magyarság vállalása mindig is fontos volt számára. Külföldön magyarként többet kellett bizonyítani, a befogadó ország törvényeit tiszteletben tartva, de magyar identitását soha el nem veszítve.
A család, a hagyományok továbbadása kiemelt szerepet kapott a beszélgetésben. Az unokák nevelése, a magyar ételek, a családi történetek, a közös utazások mind hozzájárultak ahhoz, hogy a következő generációk is magukénak érezzék a magyarságot. A Rákóczi Szövetség és a Balassi Intézet is segítik a diaszpórában élő magyar fiatalokat, hogy kapcsolatot tartsanak a magyar kultúrával, nyelvvel. A beszélgetés során szó esett a magyar költészet, a zene, a tánc, a népművészet jelentőségéről is. A magyar zene – hallhattuk – nagyhatalom, a néptánc, a népviselet mind-mind a magyar lélek kifejeződései. Nádasdy Borbála a francia emigrációban táncpedagógusként is mindig arra törekedett, hogy tanítványai megszeressék a mozgást, a zenét, különösen a magyar zenét. A kulturális értékek átadása, a hagyományok megőrzése nemcsak a családban, hanem a közösségben is fontos feladat.
Szóba kerültek a történelmi traumák, a háborúk, forradalmak, az emigráció, a családtagok elvesztése, a múlt feldolgozásának nehézségei. A múlt megőrzése mellett a jövőbe tekintést, a következő generációk számára való példamutatást nevezte fontosnak Borbála asszony. A családi történetek, az ősök emléke, a sírokra vitt virágok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyökerek ne vesszenek el – mondta.
A beszélgetést és a hozott könyvek dedikálását követően a résztvevők egy-két pohár bor mellett élvezhették Rátkay Erzsébet tárlatvezetését „A napfény szerelmese” c. Kepenyes Pál kiállításon.
