A szarvasi református templomban köszöntötte Pentaller Attila lelkész dr. Kis Klárát január 24-én, szombaton délelőtt. Dr. Kis Klára, aki teológus, lelkész, vallástanár-nevelő, az iskolai agresszió és egyházi iskolák témakörben tartott előadást. A bevezető bemutatót követően az előadó fontosnak tartotta leszögezni, hogy a keresztény közösségben is fontos beszélni az agresszióról. Az egyház kettős természetét – mennyei eredet, de földi, emberi működés –, elemezve mondta el, hogy itt is elkerülhetetlenek a konfliktusok, feszültségek, sőt, akár a tettlegességig fajuló indulatok is. Négy okot is felsorolt, amiért szükséges erről a témáról beszélni: az egyház emberi oldala, a közösségbe érkezők sérülékenysége, a keresztény ideál és a valóság közötti feszültség, valamint a „spirituális bypass” jelensége, amikor a problémákat lelki síkra emeljük, de nem oldjuk meg azokat.
Bevezetőként az agresszió felismerhető külső jeleiről beszélt, majd bemutatta, hogy az agresszív viselkedés összetett jelenség: biológiai, pszichológiai, tanult és társadalmi tényezők egyaránt befolyásolják. Az agresszió szó eredetére utalva hangsúlyozta, hogy ez egy velünk született energia, amelyet pozitív célokra is lehet fordítani – például kitartás, kezdeményezés, döntéshozatal. Két fő pszichológiai iskolát ismertetett: a frusztráció-agresszió hipotézist (Freud), amely szerint a felgyülemlett frusztráció agresszióban sül ki, illetve a tanuláselméletet, amely szerint az agresszív viselkedés tanulható. Majd egy harmadik elméletet is bemutatott, az „erőszak terei” elméletet, amely szerint bizonyos helyzetek, terek automatikusan agresszív viselkedést váltanak ki az emberekből, függetlenül attól, hogy egyébként milyen a személyiségük.
Történelmi példákon keresztül mutatta be, hogyan változnak meg az emberek az erőszak tereiben (háború, koncentrációs táborok). Hannah Arendt „A gonosz banalitása” című művére hivatkozva hangsúlyozta, hogy a gonoszsághoz nem kell elvetemült gazembernek lenni, elég „szemnek lenni a láncban”. A felelősség nélküli ember bármire felhasználható.
Az erőszak és a kommunikáció kapcsolatára térve dr. Kis Klára elmondta, hogy a kommunikáció képes megnyitni az erőszak tereit. A szavak, a beszédmód, a kategorizáló, megbélyegző nyelvezet mind hozzájárulhatnak a feszültségek növekedéséhez. Victor Klemperer nyelvész példáján keresztül mutatta be, hogyan változik meg a szavak jelentése, és hogyan válhat a közbeszéd egyre agresszívebbé.
Az előadás során több interaktív gyakorlatra is felkérte a közönséget, amelyek során a résztvevők tapasztalhatták, mennyire különbözőképpen látjuk ugyanazt a helyzetet, tárgyat vagy embert. A gyakorlatok rávilágítottak arra, hogy a kommunikációban mennyire fontos a megfigyelés, az érzelmek kifejezése, a szükségletek megfogalmazása és a konkrét kérések megfogalmazása.
Mindezek után dr. Kis Klára ismertette az erőszakmentes kommunikáció négy alapvetését: megfigyelés, érzelem, szükséglet, kérés. Példákon keresztül szemléltette, hogyan lehet egy konfliktusos helyzetben (pl. értekezleten elkalandozó igazgató) úgy visszajelzést adni, hogy az ne legyen bántó, hanem segítse a megértést és a közös megoldáskeresést.
Az előadás végén Jézus és a házasságtörő asszony esetét elemezve emelte ki Jézus kommunikációjának példamutató voltát: nem reagál azonnal a provokációra, időt ad a vádlóknak, nem vádol, hanem lehetőséget ad a változásra. A történet jól példázza – mondta –, hogyan lehet egy agresszív helyzetben is megőrizni a méltóságot, a fókuszt és a szeretetet.
Összegzésként dr. Kis Klára hangsúlyozta, hogy a kommunikációban, konfliktuskezelésben és az agresszió kezelésében a tudatosság, a gyakorlás és a nyitottság a kulcs. A keresztény közösségben különösen fontosnak nevezte, hogy ne csak elméletben, hanem a mindennapi gyakorlatban is törekedjünk az erőszakmentes, elfogadó, felelősségteljes kommunikációra.
Tatai László – Szarvasi Ujság
