A „Múltból fűzött, jövőbe álmodott gyöngyök” c. kiállítás – ami január 10-én nyílt és február 28-ig látogatható – kísérőrendezvényeként az egyik kiállító, Maczkó Dóra tartott előadást a Tessedik Sámuel Múzeum „boszorkányos” termében, január 28-án, szerdán délután „Gyöngyök meséje” címmel. A közönséget és az előadót Szarka József múzeumigazgató köszöntötte, felhívva a figyelmet az elkövetkező hónap rednezvényeire. Előadása bevezetőjében Maczkó Dóra elmondta, hogy a kiállításon ugyan a gyöngyfűzés modern vonulatába tartozó munkáival szerepel, most azonban a gyöngyök sokrétű világába kalauzolva a gyöngyök történelmi, kulturális és társadalmi jelentőségét igyekszik a hallgatóság elé tárni.
Az előadó részletesen kitért arra, hogy a „gyöngy” szó jelentése szűkebb értelemben az igazgyöngyre, tágabb értelemben pedig minden átfúrt, felfűzhető anyagra vonatkozik, amely ékszerként vagy díszítőelemként szolgál. A magyar nyelvben a szó eredete az ótörökből származik, végső forrása pedig a kínai nyelv, ahol szintén igazgyöngyöt jelent. A különböző európai nyelvekben is hasonló jelentésbeli kettősség figyelhető meg.
Az igazgyöngy keletkezését sokáig misztikum övezte. A görög mitológiában például a szerelem istennője, Aphrodité egy kagylóból született, amelyet a tengerből kiemelve egy harmatcsepp ért, s – mondja a mitológia – ebből keletkezett a gyöngy. Tudományos szempontból az igazgyöngy akkor jön létre, amikor egy idegen anyag – például homokszem vagy élősködő – bekerül a kagylóba, amely ezt gyöngyházréteggel vonja be. A gyöngyök mérete a néhány milliméterestől akár a galambtojás nagyságúig is terjedhet.
A gyöngyhalászat veszélyes foglalkozás volt, a gyöngyhalászok akár 15 méter mélyre is lemerültek, s ott 5 percet is eltöltöttek mindenféle segédeszköz nélkül. Ma már modern felszereléssel dolgoznak, de a hagyományos módszerek is élnek. Megtudhattuk, hogy a tengerből származó kagylók mellett édesvízi kagylókat is számon tart a gyöngy-történelem, magyarországi lelőhelyeket is, melyek azonban mára szinte teljesen eltűntek. A trópusi tengerekből származó gyöngyök lettek a legértékesebbek, különböző színváltozatokban – például fekete, szürke, narancs vagy rózsaszín.
Az igazgyöngyök után a mesterséges gyöngyök világába kalauzolta el közönségét Maczkó Dóra. Ezek a gyöngyök készülhetnek természetes anyagokból (kőzetek, növényi magvak, állati csontok), de már az őskorban is előállítottak mesterséges gyöngyöket égetett agyagból, később üvegből, fémből, majd műanyagból is. Az üveggyöngy-készítés különösen jelentős volt a Földközi-tenger keleti medencéjében, Mezopotámiában, Egyiptomban és később Velencében, ahol a muránói üveggyöngyök váltak világhírűvé.
A gyöngyök nemcsak ékszerként, hanem értékmérőként, fizetőeszközként is funkcionáltak. Afrikában például a kauri kagyló volt a legismertebb csigapénz, amelynek értéke a partoktól való távolsággal egyre nőtt. A gyöngyök mágikus, védelmező és gyógyító szerepet is betöltöttek: talizmánként, amulettként, sőt, gyógyszerként is használták őket. A színüknek is jelentősége volt: Európában a piros, a Balkánon a kék színűnek védelmező erőt tulajdonítottak.
A magyar népviseletben a gyöngyök fontos jelölő szerepet töltöttek be: jelezték a viselő életkorát, családi állapotát, társadalmi helyzetét. A lányok, asszonyok gyöngysorainak színe és mennyisége életkoruk és családi állapotuk szerint változott. A párta, mint fejék, a tisztaságot és a szüzességet szimbolizálta, különösen Debrecenben és Kalotaszegen. A gyöngyök a gyász, az ünnep, a vallási hovatartozás és a vagyonosság jelölésére is szolgáltak.
A 20. században a népviselet visszaszorulásával a gyöngyök szerepe is átalakult. Megjelentek új alapanyagok, a bolhagyöngyöket felváltották a nagyobb, könnyebben kezelhető műanyag gyöngyök. A gyöngyök díszítő szerepe továbbra is megmaradt, különösen a női viseletben, de a férfiak öltözetében is feltűntek. A gyöngyök a vallási ékszerekben, például rózsafüzérekben is tovább éltek.
Előadása végén Maczkó Dóra hangsúlyozta, hogy a gyöngyök a magyar kultúrában különleges helyet foglalnak el, hiszen a Kárpát-medencében megjelenésük mind a viseleti darabokban, mind az ékszerekben egyedülálló. A gyöngyök története nemcsak a díszítésről, hanem a közösségi identitásról, a társadalmi státuszról és a hagyományok továbbéléséről is szól.
Az előadást követően a résztvevők megtekinthették a szomszédos teremben a „Múltból fűzött, jövőbe álmodott gyöngyök” kiállítást.
Tatai László – Szarvasi Ujság
