Menu
in

A felkelő nap országa egy karatés szemével – Lovász György úti beszámolója Japánról

Lovász György Japánról szóló kiállítással egybekötött úti beszámolóját hallgathatták meg az érdeklődők a Tessedik Sámuel Múzeum dísztermében szerdán.

Lovász György Japánról szóló kiállítással egybekötött úti beszámolóját hallgathatták meg az érdeklődők a Tessedik Sámuel Múzeum dísztermében szerdán. (Fotó: Babák Zoltán)

Lovász György számára Japán nem csupán egy úticél a térképen, hanem egy gyerekkori álom beteljesülése. Az 1981-ben Szarvason indult karate-pályafutása alapozta meg azt a vágyat, hogy eljusson a harcművészetek őshazájába. Első, 1994-es útja óta többször is visszatért a szigetországba, legutóbb 2023-ban. Tapasztalatait a Tessedik Sámuel Múzeumban osztotta meg az érdeklődőkkel, egy olyan világot festve le, ahol a 300 km/órával száguldó vonatok és a többszáz éves, szög nélkül épült fa templomok tökéletes harmóniában élnek egymás mellett.

Számunkra furcsa, tipikus japán szokások

Aki Japánba látogat, annak fel kell készülnie arra, hogy az európai fegyelem ott csupán laza iránymutatásnak számít. A japán mindennapokat a rend és a mások iránti tisztelet határozza meg. A metró- és buszmegállókban például felfestett jelek mutatják, hova kell állni; a sorban állás szent, a tolongás ismeretlen fogalom.

Hasonlóan szigorú etikett uralkodik a fürdőkultúrában, az úgynevezett Onsenek világában. Itt a fürdés nem csupán tisztálkodás, hanem rituálé. A közös medencébe csak az léphet be, aki előtte egy kis műanyag széken ülve, akár 20 percen keresztül, patyolattisztára súrolta magát. A legkisebb szappanmaradék is sértésnek számít a közösséggel szemben.

Érdekes az időhöz való viszonyuk is: az éjszakai nyitvatartásnál nem ritka a 25. vagy 26. óra jelzése, amivel a dátumváltás körüli bonyodalmakat kerülik el. Az udvariasság pedig olykor zavarba ejtő: a helyiek képesek kézen fogva elvezetni a tanácstalan turistát a célpontjáig, még ha az percekig tart is nekik.

Közlekedés: ahol a percnek súlya van

A japán közlekedés szimbóluma a Shinkansen, a szuperexpressz. Lovász György kiemelte: itt a menetrendet szó szerint kell érteni. Ha a vonat 15:00-kor indul, akkor 15:01-kor már csak a hűlt helyét találjuk. A sebesség szédítő – 240 és 320 km/h között váltakozik –, a kényelem pedig még másodosztályon is fejedelmi.

Tokióban, a 37 milliós metropoliszban a metróhálózat elsőre átláthatatlannak tűnhet. A csúcsforgalomban fehér kesztyűs vasutasok, a „betolók” segítik az utasokat a vagonokba, hogy egyetlen centiméternyi hely se vesszen kárba. A tájékozódást ma már modern applikációk segítik, de a rendszer bonyolultsága miatt a felkészülés elengedhetetlen.

Érdekességek a háztetőktől a kirakatokig

Japán a kreatív megoldások országa, ahol a helyhiány szüli a legmeglepőbb ötleteket. Mivel kevés a sík terület, a baseball- és golfpályák gyakran a háztetőkön, hálóval körbevéve kapnak helyet, ahol a játékosok csak az ütéseket gyakorolják. Hasonlóan gépiesítettek a parkolók is: az autók emeletes vastárolókban várják tulajdonosaikat.

A gasztronómia terén is találkozhatunk egy sajátos „iparországgal”: a Sampuruval. Az éttermek kirakataiban élethű, műanyagból készült ételmakettek láthatók, amelyek pontosan mutatják az adag méretét és összetételét, megkönnyítve a választást a japánul nem tudóknak.

Az építészetük szintén tartogat meglepetéseket. A többszáz éves fa templomok egyetlen szög nélkül, ékekkel és csapolásokkal készültek. Ez a „trükkös” technika teszi lehetővé, hogy a szerkezet egy földrengés során elmozduljon, „nyeklenjen”, de ne dőljön össze.

Látnivalók, amiket nem érdemes kihagyni

Az előadó több kulcsfontosságú helyszínt is bemutatott:

  • Tokió: A Shinjuku negyed felhőkarcolói a futurisztikus Japánt, míg Asakusa szentélyei a múltat idézik.
  • Nikkó: A világörökségi helyszín 42 pompázatos, arannyal díszített épülete Tokugava sógon nyughelye. Itt látható a híres „három majom” faragvány is, amely az ártó gondolatok elkerülésére tanít.
  • Kamakura: Mindössze egy órára Tokiótól található a 14 méter magas, hatalmas bronz Buddha-szobor (Daibutsu), amely évszázadok óta rendületlenül ül a szabad ég alatt.
  • Yokohama: A modern kikötőváros és annak hatalmas kínai negyede a Landmark Tower kilátójából nézve a legszebb.

Lovász György tanácsai utazóknak

Hogy a japán kaland zökkenőmentes legyen, az előadó az alábbiakat javasolja:

  1. Időkeret: Legalább 10 napot szánjunk az útra, ennyi kell Tokió és a közvetlen környék felfedezéséhez.
  2. Japan Rail Pass: Ezt a kedvezményes vasúti bérletet még Magyarországon meg kell venni, kint már nem kapható. Megfizethetetlen segítség a Shinkansen-utazásokhoz.
  3. Szállás: Próbáljuk ki a hagyományos japán szobákat a tatamival (rizsszalma szőnyeg) és futonnal (földre teríthető ágy). Különleges és kényelmes élmény.
  4. Gasztronómia: Legyünk bátrak! Bár a látvány és az íz Japánban néha köszönőviszonyban sincs (ami karamellnek tűnik, az lehet szójaszósz), a ramen és a friss sushi kihagyhatatlan. Az 500 yenes (kb. 1300 Ft) gyorsmenük pedig kiváló ár-érték arányt nyújtanak.
  5. Tájékozódás: Fordítóprogramok és útvonaltervezők nélkül ma már ne induljunk el, mert az írásjelek erdejében könnyű eltévedni.

Japán egy olyan ország, ahol a múlt és a jövő nem harcol egymással, hanem egymásba kapaszkodik. Lovász György beszámolója alapján egy dolog biztos: aki egyszer ellátogat oda, annak a „de egészséges!” jelző és a sárkányos ivókutak emléke örökre a szívébe vésődik.

A Japánról szóló úti beszámoló második része március 4-én 17 órától hallgatható, tekinthető meg.

Exit mobile version