A Ruzsicskay Alkotóház újabb kiállításán Szarka József, múzeumigazgató ismét örömét fejezhette ki, hogy sokan kíváncsiak Rákos Péter gyűjteményes tárlatára. A március 6-án, délután megnyílt kiállítás ötlete tavaly szeptemberben merült fel – tudtuk meg az igazgatótól –, Darida András vetette fel, hogy Péter sokrétű fotográfiai munkája megérdemelne egy önálló bemutatót.
A megnyitóbeszédet Farkas Zsuzsanna fotótörténésztől hallhattuk, aki történeti áttekintéssel indított: felidézte a fényképezés 1839-es akadémiai bemutatását, valamint a művészi fotográfia hosszú vitáit és fejlődését. Hangsúlyozta, hogy a fotóban a szerző egyénisége ugyanúgy megjelenik, mint bármely más művészeti ágban, és a jó fotós a kor „állandósított memóriájává” válik.
Rákos Péter pályájáról szólva elhangzott: kőszobrász-restaurátorként a Képzőművészeti Főiskolán végzett, de utazásai és szakmai munkái során mélyen elköteleződött a fotóművészet iránt. Számos tematikus anyagot hozott létre: indiai útifotók, csendéletek, épületfelvételek, tájképek és restaurátori munkájához kötődő különleges felületi megfigyelések gazdagítják életművét.
A most bemutatott válogatás több évtized anyagából szemezget: különleges üvegcsendéletek, antik tárgyfotók, fekete-fehér arcképek, valamint épület- és természetfotók egyaránt helyet kaptak. A művész képei mögött komoly szakmai tudás, érzékeny látásmód és kísérletezőkedv húzódik meg. A válogatás egyaránt felidézi a restaurátori aprólékosságot és a tájképezés líraiságát.
A megnyitó végén a szervezők kötetlen beszélgetésre és közös borozásra invitálták a vendégeket, Rákos Péter pedig az érdeklődőknek sajátos tárlatvezetést is ígért.
Tatai László – Szarvasi Ujság
