Második alkalommal kalauzolta el az érdeklődőket a távoli Japánba a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeum falai között Lovász György, folytatva korábbi nagy sikerű útibeszámolóját. Míg az előző alkalommal a futurisztikus főváros, Tokió volt a középpontban, ezúttal a japán „vidék” került sorra, amely a szigetország léptékeivel mérve gyakran 8-10 milliós metropoliszokat és monumentális történelmi helyszíneket jelent. Az előadó személyes élményein keresztül feltárulnak a fővároson túli területek, ahol a modern technológia és az évezredes tradíciók még szorosabb egységet alkotnak.
A virtuális utazás során déli és nyugati irányba kalandozunk, érintve a szent Fuji-hegy felhőkbe burkolózó csúcsát, valamint a régi császárvárosok, Kiotó és Nara lenyűgöző szentélyeit és kastélyait. A látványos panorámák és építészeti remekművek mellett az előadás különös figyelmet szentel a japán hétköznapok apró, európai szemmel gyakran szokatlan és mulatságos jelenségeinek. A high-tech vécéktől kezdve a szigorú papucshasználaton át a közös edzőtermi takarításig olyan kulturális mélységekbe nyerhetünk betekintést, amelyek közelebb hozzák hozzánk a felkelő nap országának egyedülálló szemléletmódját és vendégszeretetét.
Közlekedés vidékre
Japánban a vidéki közlekedés távolsági buszokkal és a híres gyorsvasúttal, a Shinkansennel a leghatékonyabb.
- Buszközlekedés: Tokióból például Kawaguchiko két és fél óra alatt érhető el. Érdekesség, hogy a helyfoglalásnál figyelnek a nemek szerinti elosztásra: idegen férfiakat és nőket nem ültetnek egymás mellé.
- Vasút (Shinkansen): A 300 km/h-s sebességgel száguldó vonatokkal a Tokió-Kiotó távolság (kb. 500 km) mindössze 2 óra 8 perc, míg autóval ez több mint 5 óra lenne. Külföldi turistáknak rendkívül gazdaságos a Japan Rail Pass használata.
- Helyi közlekedés: A hegyvidéki területeken, mint Hakone vagy Owakudani, libegők, drótkötélpályás felvonók és sétahajók segítik a turistákat.
Fuji
A 3776 méter magas szent hegy Japán egyik jelképe, de megpillantásához szerencse kell, mivel az évnek csak kb. 80-90 napján látható tisztán a felhőktől.
- Kirándulóövezetek: Az északi oldalon Kawaguchiko, a délin a Hakone Nemzeti Park a legnépszerűbb központ. Arakurayama Sengen Parkból nyílik a leghíresebb panoráma (pagoda + hegy + cseresznyevirág).
- Hegymászás: A nyári szezonban négy útvonalon lehet feljutni. Sokan választják az éjszakai mászást (Yoshida trail), hogy hajnalra a csúcsra érve megtekinthessék a napfelkeltét. A túra az „ötös állomástól” (2300 m) indul.
- Vulkáni aktivitás: Owakudani völgyében kénes gőzök törnek fel. Itt főzik a híres „fekete tojásokat”, amelyek a legenda szerint hét évvel meghosszabbítják az életet.
Európai emberek számára különleges és szokatlan dolgok
Az előadó számos olyan kulturális apróságot említett, amelyek az európai utazó számára meglepőek lehetnek:
- Étkezési etikett: Japánban nem illik magunknak tölteni az italt; az asztaltársak egymást tisztelik meg azzal, hogy folyamatosan figyelik és töltik egymás poharát. A levesek és forró teák szürcsölése teljesen elfogadott, sőt praktikus, mert így hűtik le a folyadékot.
- Tisztaság és papucsok: A japánok „papucsmániások”. Külön papucsot használnak az épületen belül, és egy másikat kifejezetten a mosdóban/vécében. Az edzőtermekben az edzés közös felmosással kezdődik és végződik, rangtól függetlenül.
- Vécétechnológia: A high-tech vécék fűtött ülőkével és számos elektronikus funkcióval rendelkeznek, amelyek kezelése egy európainak külön tanfolyamot igényelne.
- Vendégszeretet: A szállodákban távozáskor a vendég cipőjét a kijárat felé fordítva készítik ki. A vendéglátók addig integetnek az ajtóban, amíg a vendég autója vagy taxija teljesen el nem tűnik a szemük elől.
- Gépjárművek: Az autók dizájnja gyakran a praktikumot követi (kocka alakú autók), ami Európában szokatlan lenne. Megmaradt a spiritualitás is: az új autókat gyakran megáldatják a szentélyekben.
- Szerencsejáték: A Pachinko szalonok bár zajosak és népszerűek, a szerencsejáték tilalmát egy trükkös rendszerrel játsszák ki: a nyeremény golyókat ajándékra, majd egy külső helyszínen pénzre váltják.
Úti beszámolóját a felkelő nap országáról Lovász György egy naplementés fotóval zárta.
