Babák Z
Politikamentesen zajlott az 1848-as forradalomra való emlékezés Szarvason. Arra, hogy alig egy hónap múlva választások lesznek, egyedül talán Závoda Ferenc képviselő nyakkendőválasztása utalt az összenemzeti ünnepen.
A Cervinus Teátrum színháztermébe meghirdetett ünnepi műsor meghívóján három szónok is szerepelt.
A közülük elsőként felszólaló Hodálik Pál polgármester nem szeretett volna elémenni az őt követő Závogyán Magdolna kultúráért felelős államtitkár és Dankó Béla országgyűlési képviselő gondolatainak, ezért egy modern megoldásként a mesterséges intelligenciát kérdezte meg, foglalja össze, “ő” mit tud a magyar szabadság és az összefogás ünnepéről. A mindennapjainkba mostanában beköltözött társunk felsorolta a magyar történelem nagy pillanatait István királytól a 2010–2020-as gazdasági fellendülésig, közben érintve Mátyás király, Rákóczi, 1848, a kiegyezés, a Trianon utáni újjáépítés, 1956 és 1989 témaköreit, amikből a következő közös tanulságot vonta le: a magyarok akkor teljesítettek a legjobban, amikor a szabadságért, szuverenitásért és megmaradásért összefogva küzdöttek. Hodálik Pál arra kérte a szarvasiakat, nyilvánítsanak véleményt a választáson, mert ez demokratikus lehetőség az ország sorsának eldöntésére – akár a ’48-as fiatalok összefogása –, miközben nagyhatalmak játszmái közepette navigálunk “Magyarország kis csónakjával” a történelem viharos tengerén.
Závogyán Magdolna beszédében a márciusi ifjak ma is érvényes örökségét hangsúlyozta: a szabadság megalkuvás nélküli kivívása és megtartása nem fakult meg az évszázadok alatt. A fiatalok nem hatalomra, hanem méltóságos, szabad életre vágytak egy elnyomó birodalom ellen, felismerve, hogy az egyén boldogulása csak a közösség szabadságával lehetséges. A történelem nem független erő, hanem az emberek döntéseinek összessége – ezt formáljuk mi közösen a jövővé. Példaként említette azt a 2023 őszén indult országos kezdeményezést, ami során Kárpát-medence-szerte 1350 településen, 14 ezer ember keze által készült el másfél millió kokárda hitből és szeretetből. Ezek a nemzet egységének tanúságtételei, ahol múlt, jelen és jövő egyesül: “Egy a nemzet!” – térképtől függetlenül, közös nyelvvel, kultúrával és felelősséggel.
Ritkán kap politikus olyan őszintén jövő tapsot beszédének végeztével, mint Dankó Béla országgyűlési képviselő, aki két mondatba sűrítve foglalta össze, mit jelent számára március 15-e. Bővebb kifejtését egy meglepetésvendégre bízta, akit így konferált fel: Elhoztam magammal egy nagyon kedves régi barátomat, és megkértem őt, hogy ezeket a gondolatokat öntse dalba mindannyiunk számára. Kérem, fogadják szeretettel Varga Miklós művész urat!”. Taps.
Varga Miklós három dalt adott elő: Petőfi Sándor a Nemzethez írott versének megzenésített változatát, majd Nemzeti dalát, végül a Kell még egy szó című Koltai Gergely nevéhez fűződő szerzeményt.
Az ünneplőket a Cervinus Teátrum épülete előtt a Szarvasi Rezesbanda várta, majd a koszorúzáshoz is ők vezették fel az ünneplőket. A program ünnepélyességét emelték a Cervinus Teátrum művészei, Tatár Bianka, Nagy Róbert és Boronyák Gergely, valamint a Tessedik Táncegyüttes.
A március 15-re való emlékezést az 1948/49-es emlékmű megkoszorúzása zárta.
