A kokárda kialakulása és története több évszázadra nyúlik vissza, és bár ma a magyar nemzeti öntudat egyik legfontosabb jelképe, eredete nemzetközi és katonai gyökerekhez kötődik.
1. Az elnevezés és a katonai eredet
A szó a francia cocarde kifejezésből ered, amely a coq (kakas) szóra vezethető vissza. Eredetileg a 15. századi katonák sisakjára vagy kalapjára tűzött kakastollakra utalt, amelyek segítettek megkülönböztetni a barátot az ellenségtől a csatatéren, amikor még nem volt egységes egyenruha. Később a tollakat színes szalagok váltották fel, amelyeket kör alakban hajtogattak össze, így jött létre a „szalagrózsa”.
2. A francia forradalom és a trikolór
A kokárda politikai jelképpé a francia forradalom idején (1789) vált.
A zöld kitérő: 1789. július 12-én Camille Desmoulins egy falevelet tűzött a kalapjára a remény jeleként, de a zöldet hamar elvetették, mert az a király öccsének színe volt.
A kék-fehér-piros: Július 13-án a párizsi polgárőrség kék-piros (Párizs színei) kokárdát választott. Később Lafayette márki javaslatára ehhez hozzáadták a királyi ház fehér színét, ezzel létrehozva a francia nemzeti trikolórt. Ez a jelkép szimbolizálta a „szabadság, egyenlőség, testvériség” eszméjét, és innen terjedt el egész Európában.
3. A magyar kokárda születése (1848)
A magyar kokárda az 1848. márciusi forradalom idején alakult ki, közvetlen francia mintára.
Petőfi és Szendrey Júlia: A hagyomány szerint az első magyar kokárdákat a „márciusi ifjak” feleségei és szerelmei, elsősorban Szendrey Júlia (Petőfi Sándor felesége) és Laborfalvi Róza (Jókai Mór későbbi felesége) készítették a párizsi események hírére.
Március 15.: Petőfi naplójában megemlékezett róla, hogy amíg ő a Nemzeti dalt írta, felesége nemzeti színű fejkötőt (kokárdát) varrt magának. Estére a Nemzeti Színházban már szinte mindenki viselte a piros-fehér-zöld jelvényt.
4. A színek sorrendje: Miért van „fordítva”?
Gyakori vita tárgya, hogy hogyan kell helyesen hajtani a magyar kokárdát.
A szabály: A heraldikai szabályok szerint a színeket belülről kifelé kell olvasni. Mivel a magyar zászló felülről lefelé piros-fehér-zöld, a kokárdának belül pirosnak, középen fehérnek, kívül pedig zöldnek kellene lennie.
A valóság: A történelmi kokárdák (beleértve Petőfiét is) legtöbbször fordítottak voltak: kívül volt a piros és belül a zöld. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a szalagot egyszerűen csak körbehajtották, és a piros szín került a külső, látványosabb ívre. Egyes feltételezések szerint ezzel az olasz forradalmárok iránti szimpátiájukat is kifejezhették, de valószínűbb a gyakorlatias, „esztétikai” hajtogatás.
5. A kokárda utóélete
A szabadságharc leverése után a kokárda viselését betiltották, így az az ellenállás jelképévé vált. Az emberek titokban hordták, vagy a tárgyaikra csempészték a nemzeti színeket. Később, az 1867-es kiegyezés után legálissá vált, az 1956-os forradalom idején pedig ismét a szabadságvágy szimbólumaként tűnt fel. Ma március 15-én, a nemzeti ünnepünkön a szív felőli oldalon viseljük, tisztelegve az 1848-as hősök előtt.