Newjság
A Kossuth-szobornál emlékeztek a szentandrásiak a március 15-i eseményekre. Elsőként Farkasné Sinka Dóra képviselő lépett a mikrofon elé. Beszédében március 15-ét nem csupán történelmi dátumként, hanem a nemzeti ébredés és a szabadságvágy örök jelképeként határozza meg. Felidézte a márciusi ifjak bátorságát, a Pilvax kávéház szellemiségét és a 12 pont programját, amely egy modern, önrendelkező Magyarország alapjait fektette le. Bár a forradalmat követő szabadságharcot végül vérbe fojtották, a hősök és az aradi vértanúk áldozata nem volt hiábavaló, hiszen kitörölhetetlenül megerősítették a nemzet szabadságba vetett hitét és összefogását. 1848 üzenete a mának is szól: a szabadság megőrzése ma már nem a csatatereken, hanem a helyi közösségek építésében és a mindennapi felelősségvállalásban nyilvánul meg. Önkormányzati képviselőként kiemelte, hogy a haza sorsa a települések erején és az egymás iránti tiszteleten múlik. A beszéd zárásaként arra buzdította az emlékezőket, hogy a hősök példáját követve, hittel és összetartással építsék a jövőt, és adják tovább ezt a szellemi örökséget a következő nemzedékeknek.
Az őt követő Gaál Zsófi énekes színművész nemcsak mint előadó, hanem első sorban mint magyar köszöntötte az ünneplőket. Versekkel, prózával és dalokkal átszőtt előadásában összefoglalta, mit jelent számára, számunkra ez a nap: Március 15-e a magyar nemzet számára nem csupán egy történelmi dátum, hanem a szabadság, az igazság és a méltóság iránti örök vágy szimbóluma, amely generációkon átívelve lüktet a szívekben. Az 1848-as forradalom eszméje szoros egységet alkot a múlt hősies küzdelmeivel, például II. Rákóczi Ferenc jelmondatával, összekötve a Pilvax kávéház lelkes ifjait a hazáért és szabadságért vívott korábbi harcokkal. Ez a nap a közös örökségről szól, amelyben a szavak ereje, a 12 pont követelései és a Nemzeti dal buzdítása egyetlen elszánt nemzetté kovácsolta a magyarságot. Az ünnepi emlékezésében ugyanakkor a frontvonalak mögötti csendes hősök, az édesanyák és feleségek áldozatvállalása előtt is tisztelgett, akik hittel és reménnyel őrizték az otthont, miközben szeretteiket a csatába engedték. Március 15-e üzenete így válik teljessé: a nemzet ereje nemcsak a harctéri helytállásban, hanem a családok összetartásában és a Kárpát-medencei közös gyökerekben rejlik. Ez a nap arra emlékeztet bennünket, hogy a magyar nép mindaddig él és létezik, amíg képes bízni a jövőben és megőrizni kulturális és lelki egységét.
A megemlékezést a Kossuth-szobor megkoszorúzása zárta.
