Húsz esztendeje volt, amikor a szarvasi zeneiskolában az elsős növendékeket ifjú zenésszé avatták, miután az első félévet sikeresen teljesítették. Akik akkor elsősök voltak, vajon hol vannak azóta? A tanárok nagy része viszont ugyanott tanít, ha az intézmény neve változott is az évek-évtizedek során, ma Chován Kálmán Alapfokú Művészeti Iskolának hívják hivatalosan. A hagyományokat is őrzik ebben az intézményben, hiszen az első, 2006-os zenészavató óta minden évben ott ülnek az elsősök szüleik és a nagyobb növendékek figyelmétől kísérve, hogy még egy utlolsó vizsgát letéve bekerülhessen nevük az iskola „Nagykönyvébe”.
Idén március 9-én gyűltek össze a Főtéri Iskola dísztermében a tanév elsős zenész növendékei, szám szerint ötvennyolcan. Iváncsó József harmonika és szolfézstanár köszöntötte őket és a közönséget, s a Muzsika hangja c. musical népszerű szolmizációs dalával hívta be segítségeit, a szolmizációs hangokat, akiket a felsőbb éves zeneiskolások alakítottak. Az utolsó, a „Ti” hangocska azonban sírva érkezett, s elmondta, hogy rosszfiúk megtámadták és elvették tőle a „Nagykönyvet”, így veszélybe került a zenészavató. A rosszfiúk Iváncsó tanárúr telefonján jelezték követeléseiket, egy hosszú papírtekecsre leírt kérdésekre kellett válaszolni az elsősöknek hibátlanul, hogy visszakaphassák az értékes, sok száz nevet és fotókat tartalmazó „Nagykönyvet.
A válaszadásban is a felsőbb éves növendékek és a zenepedagógusok voltak a gyerekek segítségére, így egy élvezetes koncert közben ismerhettük meg a hangszereket, hangszercsaládokat, s más egyéb – a zenével kapcsolatos – tudásra tehettünk szert valamennyien a teremben. Így természetesen nem maradt el a katarzis sem a végén, megkerült a „Nagykönyv”, így Budai Barbara, igazgatóhelyettes név szerint szólíthatta az elsősöket, akik egy Szolfézs Okoska elnevezésű, csak a Chovánban beszerezhető füzetet kaptak ajándékba plusz egy dalt: a szülők és pedagógusok a Tavaszi szél vizet áraszt c. népdallal köszöntötték az ifjú zenészeket. Végül pedig mindenki énekelte a Muzsia hangjából, hogy: Dó, egy domb, egy szép zöld domb, / Ré, egy régen látott rét, / Mi, mi együtt ez a mi, / Fá, a fák fölött az ég, / Szó, egy szó, szórakoztató, / Lá, és örül aki lát, / Ti, ti tudjátok is már, hogy most újra itt a Dó!
Tatai László – Szarvasi Ujság
