Babák Z
A Hunyadi János Katolikus Általános Iskola hetedikeseinek ünnepi előadásával kezdődött az 1956-os forradalomra és hőseire történő megemlékezés Békésszentandráson. A diákokat felkészítette Fabóné Pálinkás Ibolya.
Őket a Békéssy János Helytörténeti és Hagyományőrző Egyesület elnöke, Hévizi Róbert követte, aki a hallgatóságot köszöntve hangsúlyozta, hogy az 1956-os forradalom nem véletlenül robbant ki: a sztálinista diktatúra elnyomása, a gazdasági nehézségek és a szabadságjogok hiánya már az ötvenes évek elejére elviselhetetlenné vált a magyar nép számára. Rákosi Mátyás uralma, a kollektivizálás és az irracionális iparosítás súlyos társadalmi feszültségeket okozott. Sztálin halála után Nagy Imre került a miniszterelnöki székbe, aki reformjaival – a személyi kultusz felszámolásával, a mezőgazdaság és lakásépítés fejlesztésével – reményt adott a nemzetnek. Az engedmények azonban belső ellentéteket szültek a kommunista párton belül, és végül a keményvonalas vezetés ismét hatalomra tört.
Az 1956-os ősz eseményeit Hévizi Róbert részletesen felidézte: a Rajk László újratemetését követő tömegtüntetésektől kezdve a MEFESZ megalakulásán és a 16 pont megfogalmazásán át a forradalom október 23-i kitöréséig. Beszédében kiemelte a tüntetők bátorságát, akik a Bem-szobornál több százezres tömegben követelték a szabadságot, a szovjet csapatok kivonását és a politikai megújulást. A forradalom során szimbolikus jelentőségűvé vált a lyukas zászló, a Sztálin-szobor ledöntése, valamint az, hogy a felkelők minden társadalmi rétegből, különböző világnézetű emberek közös célért – a nemzeti függetlenségért – fogtak össze.
A szónok elmondta, hogy a forradalom ideiglenes győzelme a sajtószabadság, a többpártrendszer és a szovjet csapatok kivonása reményét hozta, ám a külpolitikai körülmények miatt a Szovjetunió végül katonai erővel leverte a felkelést. A „Forgószél” hadművelet során november 4-én újra megszállták az országot, és a szabadságharc elbukott. Hévizi Róbert zárszavában méltatta az 1956-os hősök bátorságát és önfeláldozását, akik a diktatúra ellenében a magyar szabadságért küzdöttek, és példájukkal mindmáig a nemzeti összefogás és a függetlenség szimbólumává váltak.
A megemlékezés az 56-osok emlékművének megkoszorúzásával zárult.
