„Etika óra” kicsiknek és nagyobbacskáknak…

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Kevés ahhoz fogható élvezet van, mint amikor egy mesét, történetet olvasva, hallgatva szinte beszippant a cselekmény, együtt nevetünk, sírunk, küzdünk a hőssel, miközben mi magunk is vívjuk a saját csatáinkat.

Az ünnepnapon, amikor Benedek Elek születésnapján a népmesét, de az irodalom valamennyi megnyilvánulási formáját is ünnepeljük, intézményesen is figyelünk arra, hogy halljanak mesét gyermekeink. Persze jobb lenne, ha a mesehallgatás és olvasás mindennapjaink szerves része lenne, de nem haszontalan egy ilyen jeles évfordulón különösen ráirányítani a figyelmet a magyar kultúra különleges és egyedi kincsére, a magyar népmesékre.

A mai a napon a Gyakorlós diákok körében megtapasztalhattuk, hogy hatalma van a meséknek, az élő szónak, a csodás történeteknek. A kötelező iskolai programból, élmény, élvezet lett, amikor művészi előadásban hallgathattunk meséket. A Dósa Zsuzsa színművész által előadott jól ismert népmeséket még a legvásottabb gyerekek is örömmel hallgatták. Ma úgy tanulhattunk az életről, a világról, önmagukról, ahogyan az óvodás korukban természetes és mindennapos volt: a meséken keresztül, és semmiről sem maradtunk le, hogy matek, magyar vagy környezet óra helyett „csak” meséket hallgattunk. A vállalkozó diákok kipróbálhatták azt is, hogy milyen mesehallgatóból, mesemondóvá válni. A harmadikos és negyedikes tanulóink napok óta készültek, arra, hogy ma ők mesélhessenek az óvodásoknak. Furcsa, de kellemes tapasztalat volt számukra, hogy több tucat kíváncsi szempár kereszttüzében kellett szerepelniük.

A mesehallgatás után a Tessedik Sámuel Múzeumban vettek részt a 4. osztályosok egy játékos vetélkedőn, ahol természetesen ismét a magyar népmesék világában kalandozhattak. Sajnos tapasztalhattuk, hogy iskolás korban már kevesebb idő jut a mesélésre, mesehallgatásra, olvasásra. Eleinte nehezen jutottak a gyerekek eszébe a régen hallott mesék címei, a hősök nevei, de hamarosan otthonosan kezdtek mozogni a mesei valóságban. Megelevenedtek azok a használati tárgyak, eszközök, amelyekkel eddig csak a mesékben találkozhattak. Közös, összehangolt munkával kellett megoldani a játékos feladatokat, amelyek nemcsak ismereteiket bővítették és elevenítették fel, hanem igazi közösségi élménnyé tették ezt a mai napot, ahogy régen a mesehallgatás és mesemondás is összetartó kapocs volt egy közösség tagjai között.

„A mese az egyetlen hatékony etikai oktatás a kisgyereke számára, mert abban van jó és rossz, a legkisebb királyfi megküzd a sárkánnyal, vagyis felveszi a harcot a rossz ellen. Van benne élet és halál, igazmondás és hazugság, vagyis minden, ami egy etikai világképhez tartozik.”- írja Vekerdy Tamás. Meséljünk minden nap gyermekeinknek, hogy megtanulhassák, hogy kell a rosszat jóvá, a csúfat széppé, a nem működőt működévé tenni, készítsük fel őket mesével az életre.

Roszik Melinda tanító


Comments are closed.