Tengerre magyar – a magyar tengerre!

20170707-01_balatoni_tabor

Megfogadva az ismert szólást, a tanév vége után útra keltünk. 26 benkás diák és hat felnőtt „hajózott ki” a már ismerős autóbusszal a jól ismert siófoki üdülőt megcélozva. Az utazás izgalmán kívül aggódtunk egy kicsit az időjárás miatt is, hiszen viszonylag hűvös, esős időben keltünk útra. De a délutáni napsütés már nem csak a felhőket, hanem a gondjainkat is eloszlatta. A táborhely elfoglalása után első utunk a Balatonhoz vezetett, ahol még csak a sekély vízben, feltűrt nadrágszárral „kóstolgattuk” a nagy tó vizét.

A tábor programját úgy állítottuk össze, hogy délelőttönként egy-egy nevezetességet néztünk meg, délután pedig a Balaton volt az időtöltés helyszíne. Hétfőn délelőtt a siófoki evangélikus templomban rendhagyó istentiszteleten vettünk részt, majd sétáltunk a város főterén, illetve betértünk a város központjában álló katolikus templomba. A dél körüli forróságot jégkásával, fagyival enyhítettük. A finom ebéd, majd a csendes pihenő után a tábor levonult a partra. A 22-23 fokos vízbe a bátrabbak már bemerészkedtek, többen viszont a parton, vagy a partközeli vízben találtak maguknak elfoglaltságot: homokvárat építettek, illetve sellőkké varázsolták át egymást. A vacsorát egy nagy sétával a híres Petőfi sétányon jártuk le.

Kedden reggel hosszú útra indultunk: körbebuszoztuk a Balatont. Persze nem céltalanul! Balatonfűzfőn a BalatoniBob Szabadidőparkban töltöttünk el két kellemes órát: boboztunk, és a legbátrabbak a Hintókát is kipróbálták. Tovább indulva a következő megálló: Tihany. „Béke az érkezőknek, áldás a távozóknak!” Az Apátság fogadóépületében megnéztünk egy rövidfilmet, majd megcsodáltuk a templom szépségét, elcsendesedtünk az altemplom falai között, végül a Bencés Apátság történetét követhettük nyomon a kőtárban.

A levendula illatú Tihanyt magunk mögött hagyva Balatonedericsig meg sem álltunk. Itt az Afrika Múzeum várt bennünket. Pontosabban Dr. Nagy Endre Afrika-kutató és neves vadász trófea- és néprajzi gyűjteménye, valamint számos egzotikus állatfaj. „Párduc, oroszlán, gorilla” nincs (kivéve a bejáratnál látható két kőoroszlánt), de van jávorantilop, kafferbivaly, vaddisznó, zebra, strucc, dromedár. Az állatok nem Afrikából, hanem különböző állatkertekből érkeztek, kivéve a kutató-vadász kedves, öreg, kb. 45 éves uhuját.

Mivel az időnk nagyon eltelt, így szaporázni kellett a lépteinket, hogy a vacsorára időben hazaérkezzünk. Azonban ez a nap sem telt el fürdőzés nélkül. Ekkorra már az igazi kánikulai napsütés kellően felmelegítette a tó vizét ahhoz, hogy mindenki bátran élvezhette a magyar tenger kellemes vizét.

Szerdán délelőtt rövidebb autóbuszos kirándulásra indult a csapat: a cél Balatonboglár. Szikrázó napsütésben másztunk fel a Kálvária-dombon található Gömbkilátóhoz. A látvány megérte a fáradtságot: a Balaton csodálatos panorámája tárult fel előttünk. A kék és a zöld szín megannyi árnyalatában pompázott a nagy tó, ameddig a szem ellátott. A lefele út mindig könnyebb, és most kellemesebb is volt: a fák árnyékában, kanyargós ösvényen hagytuk magunk mögött Boglár eme méltán híres építményét. A délután a megszokott program szerint zajlott: víz, víz, víz. A fürdőzéssel töltött órák után a kis csapat mindig jóízűen elfogyasztotta az uzsonnát, majd a vacsorát, és az elalvással sem volt gond: a víz kellőképpen kimerítette a kis „energiabombákat”, és rövid idő alatt a táborlakók mély álomba merültek.

Csütörtökön tombolt a kánikula. Emiatt változtattunk egy kicsit a programon, és délelőtt 11 óráig a Balatonban töltöttük el az időt. A nagy hőség miatt kicsit később kezdődött a délutáni fürdőzés, de „kárpótlásul” sötétedés után is kimentünk a vízbe, ami mindig nagy élmény a gyerekek számára. Ez a nap volt a táborozás legforróbb napja, amit a vízben töltött idő tett elviselhetőbbé.

Az előző napokon sétáltunk, úsztunk, buszoztunk, de a hajózás még hátra volt. Pénteken délelőtt felszálltunk egy sétahajóra, amivel egy órán keresztül ringatóztunk kellemesen a tó vizén. A nap erejét a lágy szellő, a víz felől érkező hűvös permet enyhítette. Délután a még hiányzó ajándékokat vásárolhatták meg a gyerekek a Kálmán Imre és a Petőfi sétány boltjaiban.
Az első napokban esténként a „csendes őrültek” sportjának, a horgászatnak hódoltak az érdeklődők. Nem kevés sikerrel! Az ekkor fogott halakból az utolsó estén halászlé készült, tábortűznél, bográcsban, kellemes légkört teremtve a tábor zárásához.

A hét során az említett programok mellett maradt némi szabadidőnk is. Ekkor előkerültek: a foci, a pingpongütő, az Activity, a kártya és egyéb játékok.

Szombaton délelőtt egy utolsó fürdőzéssel elköszöntünk a Balatontól, összepakoltunk, és bezártuk a tábort.

A siófoki tábor célja kettős: egyrészt a környék nevezetességeinek megismerése, másrészt pihenés, kikapcsolódás. Bízva abban, hogy megfeleltünk ezeknek a céloknak, köszönöm kollégáim és volt kollégáim segítségét, sofőrünk biztonságos szállítását, a gyerekeknek pedig, hogy úgy tudtak szórakozni, önfeledten játszani, hogy senkivel semmilyen probléma nem volt.

Bencsik Tiborné táborvezető
Benka Gyula Evangélikus Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Óvoda


Comments are closed.