Pogányságunk története Vatától napjainkig

Szarka József és Szentandrási-Sós Zsuzsanna

Lovaglással és íjászattal kezdődött az a kiállítás, amin Ruzicskay György Vata lázadása című grafikasorozatát mutatták be a közönségnek kedden délután.

– Mire jó a rajzolás? – tette fel a kérdést Szentandrási-Sós Zsuzsanna, a Tessedik Sámuel Múzeum művészettörténésze. – Arra, hogy ki tudjuk fejezni azokat a dolgokat, amik a képzeletünkben születnek meg – adta meg rá rögtön a választ.

így született meg az a rajzsorozat is, amin Vata életét, ezen keresztül a 11. századnak egy nagyon érdekes “vitáját”, a kereszténységnek és a pogányságnak az összeütközését kilenc rajzban jelenítette meg Ruzicskay György.

– Egy izgalmas kihívás volt, hogy Ruzicskay György mit gondolhatott, hogyan jelenítette meg –mondta Szarka József, akinek régészként és történészként is korszaka a középkor, a történeti hátteret próbálta meg bemutatni.

A rajzok mellé Anonymustol, a Képes Krónikából és Szent Gellért legendájából válogattak odaillő részleteket, amik ebből a korból a pogányságról és a kereszténységről szólnak, de Honfoglalás-kori karperecről kinagyítva a pogányságot szimbolizáló mítikus állatalak, a bezdédi tarsolylemezről –amin az életfa, a kereszt és a pávasárkány, azaz több vallás szimbóluma együtt jelenik meg– is bemutatásra kerültek. A pogány lóáldozatok szemléltetésére egy lókoponyát is kitettek a rendezők.

A honfoglalás után még kétszáz évvel, Szent László koráig is vannak bizonyítékok a pogányság jelenlétére történelmünkben, mondta a Tessedik Sámuel Múzeum régésze, aki a magyarokról Európában kialakult lázadóképet 1956-tól kezdve évszázadról évszázadra visszalépkedve felkelésekkel bizonyította egészen az 1046-os a Vata-féle pogánylázadásig.

– A pogány tradíciónkra büszkének kell lennünk, mint ahogy büszkék is vagyunk, népdalainkban, népmeséinkben ennek nyomai is maradtak. A keresztény nyugati kultúra pedig Szent István birodalma, Szent István műve az végső soron ahhoz vezetett, hogy megmaradhattunk. A történelem őt igazolta, nem a pogányokat – jelentette ki kategorikusan Szarka József, mert mint mondta, azok a nomád törzsek, szkíták, szarmaták, hunok, avarok, akik ragaszkodtak nomád életmódjukhoz, eltűntek a történelem színpadáról.

– A magyarok is próbálkoztak ezzel, vereségeket szenvedtek a 10. században, de Géza fejedelem és Szent István felismerte, hogy vagy visszamegyünk a pusztára, vagy ha itt akarunk maradni, akkor olyannak kell lenni mint a szomszédaink.

Szentandrási-Sós Zsuzsa ezután tárlatvezetést tartott a diákoknak. A falakon láthatók voltak Aszódi Antal Honfoglalás-kori nyíl- és íj rekonstrukciói is, amiket ugyan nem lehetett kipróbálni, de látványnak sem voltak utolsók.


Comments are closed.