Menu
in

Kodegidor legendája

30 éve kezdett verseket írogatni, 17 éves korától 5 éven keresztül járt irodalmi körbe, ahol írók, költők, kritikusok is voltak a mesterei. Akkoriban még nem volt írói szak a főiskolán, de már a főiskolai újságba írt. A fiatal Művészek Klubjának lett a tagja, és írt a Mozgó Világ irodalmi és kritikai folyóiratba. Egy lakáskiadás révén került kapcsolatba egy szamizdat kiadóval, így került a könyve kiadásra, amire felfigyelt a Petőfi Rádió kulturális rovatának szerkesztője, és műsort is csináltak belőle. Ennyiből még senki nem ismer rá, hogy kiről is van szó, ami nem is csoda, hiszen Vezekényi György egy új arc a városban. A  Körös TV-ben látható „Kandalló” című közéleti műsor kapcsán találkoztunk és ültünk le egy sör mellett a Green House Pubban, hogy megismerkedjünk, és ebből kerekedett ez a rövid internew.

– Hogy is kerültél Szarvasra? Egyszer csak itt voltál.
Házasságom révén jöttem ide először, megtetszett Szarvas, az itt élő emberek, és elhatároztam, hogy itt telepedünk le. Kerestem, és a Körös TV-nél találtam is munkát, ahol jelenleg én vagyok a tévé marketingvezetője, rám hárul a feladat, hogy megtaláljam azt az optimális pontot, ahol a kereslet és a kínálat fájdalommentesen találkozik.

– Marketinget nem sokan viselnek errefelé. A reklám külön szakma. Hogy jössz te képbe, mint marketinges?
Korábban a fal másik oldalán álltam, mert szövegírókén, stratégiai tervezőként, reklámtervezőként dolgoztam ebben a szakmában a Porsche Hungáriának, a Henkellnek, a Pepsinek, de hogy magyar céget is említsek, a Medikémiának is.

– Stratégiai tervező?
A stratégiai tervező osztja fel, hogy egy reklámbüdzsé milyen arányba kerüljön szétosztásra a marketingre szánt pénz.

– Akkor az ott szerzett tapasztalatokkal átmásztál a fal túloldalára, és te lettél a beépített ember. Értem. Bevallom, annyira nem tudtam semmit Rólad még két napja, hogy megkérdeztem Google bácsit, hogy mit tud Vezekényi Györgyről, és szót ejtett holmi Reklám Oscarokról.
Három Reklám Oscart nyertem Amerikában, otthon porosodnak az ezüst figurák, ugyanis az eredeti Oscar arany, ezek ezüst színűek.

– Felmerül a kérdés, ha ennyire sikeres voltál a szakmában, miért hagytad ott?
Azért szálltam ki, mert a reklám mindig fölélő a célcsoportnak, ami rengeteg öngyilkosság egyik kiváltó tényezője. A mintaként állított életforma elérhetetlensége, és a szembesülés a kudarccal nem mindenkinek feldolgozható élmény.

– Vissza az irodalomhoz! Miért hagytad abba a publikálást?
Mert meguntam a sorbanállást a vers-rovat szerkesztőknél, ahol a sor inkább fogorvosi váróra emlékeztetett, nem volt benne semmi költöi:)

– 2005-ben gyökeresen változtattál a műfajon. Angliába mentél, ott dolgoztál egy ideig. Teljesen elszakadtál a költészettől?
Igen, Angliába mentem, és egy még kevésbé költői elfoglaltságot találtam, mint a sorbanállást a rovatvezetőknél, egy asztalosüzemben dolgoztam. Az írás ott sem maradt abba, csak annyiban változott, hogy angolul beszéltem, de a tollam magyarul fogott.

– Mindig érdekelt, hogy hogy megy ez a költőknél. Csinálsz valamit, teszemazt sétálsz. Jön egy flash, le veszed a füleg mögül a ceruzát, kérsz egy blokkot, vagy egy blokktömböt, attól függően, hogy csak rövid versike, vagy egy komplett életmű költözött a fejedbe, és leírod? Magamból indulok ki, mert én egy sarkon belül elfelejteném.
Régen biztosan valahogy így működhetett. Ma, ha nem ennyire feledékeny az ember, és hazaér a fejében levő sorokkal, akkor bekapcsolja a számítógépet, és beírja a blogjába.

– Na igen, a blog. Divatos és korszerű műfaj. Milyen blogod van?
Két éve kezdtem el online blogomat Kodegidor néven, és ezalatt a két év alatt bő kétszáz bejegyzés született, és folyamatosan frissül. Van egy másik blogom is, ami a menoráról szól, és erre felfigyeltek már Izraelben is.

– Vallási alapon készíted ezt az utóbbi blogot?
Nem, egyszerűen csak érdekel.

– Hézagpótló lehet manapság, tekintve a közelgő választásokra. Hogyan tovább?
Legújabban a Kapu című újságban jelent meg versem, aminek a főszerkesztője az a Brády Zoltán, aki 30 éve annak az irodalmi körnek volt a vezetője, amibe jártam. Ebben a versben az életemnek a politikához való viszonyát boncolgatom.

Ezzel a soha aktuálisabb témával megköszöntem a beszélgetést, megittuk maradék sörünket, és jutott egyúttal eszembe, hogy szénsavallergiám van.

Leave a Reply

Exit mobile version