Menu
in ,

Este „lélektől, lélekig”

Két középiskolai tanár állította össze azt a programot, amit csütörtök este „Lélekmelegítő” címmel láthatott a szép számú közönség a Szarvasi Vízi Színház színpadán. Hajtmann Ildikó és Szabó Ila versekkel, dalokkal töltötte meg a színház színpadát és megérintette a közönség lelkét. A színpad berendezése, – a két gyertyatartó, gyertyákkal, a székek, a kanapé, a két teáscsésze és teás kancsó is mutatta, itt női kezek jártak és tették otthonossá a színpadot. Dr. Váradi Lászlóné az est háziasszonya elmondta gyermekkorában édesanyja mondta, hogy „vegye fel a lélekmelegítőt” (mellényt, pulóvert). Ezért is választotta ezt az eset, mert a történet, ami eszébe jutott már „lélekmelegítő” volt.

Szabó Ila a tanítás mellett költeményeket, prózát is ír, öt kötete jelent meg. Tanítványaival különböző versenyeken kiváló eredményeket ér el. Ennek köszönhetően kapta meg a Z. Szabó László-díjat. Az elmúlt évben Komáromi Anett vendégeként volt a Vízi Színház színpadán, ma előadóművészként gyönyörű versekből válogatott és nem is akárhogyan prezentálta a költeményeket, nagyon profin. Bevallom azt hittem saját költeményeit adja majd elő. De a sajátja helyett József Attila Tél című versével kezdett „Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni”. Hallhattunk, többek között verseket Kosztolányi Dezső, Szilágyi Domokos, és Nagy László tollából és persze saját verseket is. Hajtmann Ildikó gyönyörűen szép, csiszolt hangja betöltötte a Körös-feletti színpad és a nézőtér közötti teret. Mint megtudtam, igazi profilja a klasszikus zene, énekelt Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Rómában, a Szentföldön és Erdélyben is, templomokban, dómban, katedrálisban. De szívesen énekel az igényesebb „könnyedebb” műfaj zenei kínálatából. Ma este a „Hej tulipán, tulipán” dallal kezdett, ez később még elhangzott. De énekelt Zorán, Dés és Demjén dalokat, elénekelte a „Macskák”-ból az Éjfélt és elénekelte a számomra oly kedves Valkay tanár úr dalát a „Légy jó mindhalálig”–ból. „Az élet szép az élet minden, Mondhatják, hogy semmid nincsen, A legnagyobb kincs örökké tiéd”. Ez volt a záró dal. Ráadásként Máthé Péter „Azért vannak a jó barátok” című dallal búcsúztak.

Nagyon tetszett, hogy igazán „laza” előadás volt, abban az értelemben, hogy Hajtmann Ildikó és Szabó Ila jöttek, mentek a színpadon, gyertyákat gyújtottak, figyeltek egymásra. Érezhető volt köztük a szeretett, az összhang. Ezt sugározták a közönség felé is, ezt éreztem az egész előadás alatt. Találó volt az este címe, valóban lélekmelegítő este volt.

Hajtmann Ildikó csodálatos kristálytiszta mezzoszopránját nem tudom megmutatni, de Szabó Ila két rövid versét igen. A versek Szabó Ila „Hétköznapi advent” című kötetében jelent meg.

Búcsúzás

Legyél boldog, maradj tiszta,
mint ki forrás vizét issza,
s rajtamarad tisztasága,
tenyerén a csillogása
kigyöngyöző hűs forrásnak,
kicsobbanó igazságnak.

Ajándék

vágyléptű gondolat
csönd – szőnyegét
terítem halkan és
félve eléd
perc – gyöngyöm szétpereg
ősz íze vár
tétován száll feléd
két szemmadár
tavasz – fény nyár – dallam
álom – varázs
elindul hozzád egy
simogatás

Exit mobile version