Menu
in , ,

A Hunyadi verte a bucsai színész-válogatottat

A szombati Hunyadi–Bucsa SE mérkőzést nézhetnénk a viccben a pesszimista és az optimista ikrek példáján keresztül. A vicc: a szülők gondban vannak, hogy mit vegyenek a pesszimista gyereknek a szülinapjukra, mert mindenben csak a rosszat látja. Vesznek neki egy autót, hogy jobb kedvre derítsék, mire ő fancsali arccal csak azt mondja, hogy biztos el fog romlani. Az optimista gyerekre már nem marad pénz, így lócitromot csomagolnak ajándékdobozba. Mikor a rokonok megkérdezik, hogy mit kapott, sugárzó arccal azt mondja, biztos egy pónit, de biztos eldugták, mert a nyomait már megtalálta.

Valahogy így vagyunk a tegnapi mérkőzéssel is. Az optimista néző annyit mondana. A csapatunkban nagyon jó lelkű srácok játszanak. A mérkőzés első részében, ahelyett, hogy a szinte teljesen üres kapuba lőtték volna a labdát, átrúgtak egyet az öcsödi pályára, hátha az ottani egyesületnek nem futja rá. Aztán átrúgtak egyet Mesterszállásra is, hátha ott is beindul a labdarúgó élet. A harmadikat szerencsére a szentandrási szurkolók visszaszerezték, hogy azért itt is maradjon legalább egy labda. Aztán olyat láttunk a pályán, mint amit két vébével ezelőtt láttunk Zidane-tól és Materazzitól. Igaz, hét év kellett, hogy lejöjjön a magyar megye kettőbe, de hála Istennek, lejött.

Na, ezért szeretünk meccsekre járni!

A borongósabb oldal mit lát. Azt, hogy ez a mérkőzés 2–4 is lehetett volna, ha Petrás Bence nem hárít három akkora ziccert, mint amekkorát fogott. Nagyon kellett. Egyszemélyben döntötte el a mérkőzést, mert a többieknek valahogy most nem ment. Ugrai Sándor rendre megelőzte a labdát, bár lőtt egy hatalmas gólt, ill. büntetőből még egyet, de most ennyi volt, nem csillogott. Nem ment igazán Lovas Attilának sem. Sajnos a játékról sokkal több megemlíteni való nincs, talán annyi, hogy feltűnt a pályán egy új arc is, aki egy rövid, de nagyon széles pályán játszott támadójátékot.

Persze balhé megint volt. Nem, most nem Bobvos Ferenc volt a középontban, hanem Kiss Tibor. A mérkőzés vége felé egy vita addig fajult, hogy Kiss Tibi szeretetteljesen a két kezébe fogta a vendégek kapusának fejét, majd picit meglökte –tényleg picit– akinek ettől a sportcipője és a feje a testtömegközéppontja körül helyet cserélt és Tarjányi László kapus elkezdett a földön fetrengeni. A Jászai Mari-díjas alakítás eredményeképp Kiss Tibi kapott egy sárgát. Igaza volt a bírónak, mert férfi kategóriában ki a fene szeretné, hogy Kiss Tibi a kezei közé fogja a fejét és harminc centiről szeretetteljesen a szemei közé nézzen. Mindennek van határa. De nem volt igaza a bírónak, mert Bucsáig kellett volna zavarni a kapust színészkedésért, és örök életre eltiltani még attól is, hogy fűre lépjen, legyen az egy park is. Halmazatiként pedig két évre eltiltani a fűzős cipők viselésétől. Írja ezt az, akinek az orra előtt játszódott le a drámai eset.

Ehhez kellett egy tehetségtelen játékvezető is, akinek az asszisztenciája mellett ilyen színészek teszik tönkre a nézők élményét. Ezért tart itt a magyar foci, mert már a magyar megye kettőben is, aki életében egyszer egy egyeneset rúgott a labdába, már szerepel. Mellesleg megjegyzem, hogy Materazziról azóta sem hallottunk. Megérdemelten. Ezért nem kíváncsi a kutya sem a magyar focira, ezért tök feleslegesen építünk stadionokat. Az ilyeneknek a szántáson kellene védeni.

Na, ezért nem járunk lassan meccsekre!

Békésszentandrási HMSE–Bucsa SE 2–1 (1–0)

Hunyadi: Petrás Bence, Borgulya János, Bobvos Ferenc, Rusz Zoltán, Kovács Norbert, Kiss Tibor (89″ Szegény Lajos), Tasi Norbert Sándor, Vizi Gergő (66″ Steigler Ádám), Rácz Rajmund (71″ Ambrus Norbert), Lovas Attila, Ugrai Sándor (92″ Bagi László). Wéber Csaba nem jutott játéklehetőséghez.

Kispad: Pisont András edző

Leave a Reply

Exit mobile version