Menu
in , ,

Ismét Fábrinak szólt a magyar Himnusz

Fábri János

Újra a világ tetejére állhatott Fábri János. Az idén 70. életévébe lépő szarvasi erőemelő ezzel az eredménnyel világbajnoki címeinek számát háromra növelte, de a polcon sorakozik már 9 Eb és 16 magyar bajnoki győzelem is. Legutóbb június 5-én a finnországi Saloban bizonyíthatott, ahol a masters 4-es korcsoportban új világcsúcsot felállítva utasított mindenkit maga mögé. A sportemberrel második otthonában, a Testépítő és Erőemelő Klubban beszélgettünk.

– Az előzőekkel ellentétben most egy klasszikus Vb-n mérettette meg magát. Milyen követelményeknek kellett itt megfelelni?

– Semmiféle segédeszközt nem lehetett használni: nincs speciális öltözék, térdbandázs, csak a hagyományos kantáros ruha és cipő. Ilyen jellegű versenyen először vettem részt, a 83 kg-os kategóriában. Guggolásban 172,5 kg-ot, fekve nyomásban 107,5-kg-t, felhúzásban pedig 260 kg-ot. Ez összesen kilenc sikeres fogásnemet jelentett, amiből hét világrekordnak számított. Összesítésben 540 kg-ot teljesítettem, amivel sikerült az abszolút kategóriát is megnyernem.

– Sokan úgy gondolják, hogy ez egy egyszemélyes verseny, de tudtommal komoly csapatmunka áll mögötte.

– Így van. Szebegyinszki János anyagi támogatása nélkül nem juthattam volna el idáig. Évek óta szponzorként áll mögöttem, amit nem tudok eléggé megköszönni. Vele együtt egy nagyon jó kis csapat alakult ki az évek során: Turcsányi Lajos barátom az „összefoltozásért” felelős, Demeter Lászlónak köszönhetően rendszeresen járhatok a fürdőbe, a fiam és Berke Lóránd szövetségi kapitány pedig a versenyek alatti segítséget biztosítják.

– A dicsőségtabella folyamatosan gyarapszik, egyre nehezebb nyomon követni. Mi mindennek kell érvényesülnie, hogy újra és újra fel tudjon állni a dobogó tetejére?

– Egy év nagyon kemény munkája van mögöttem. Ezzel szemben a versenyen mindössze 9×50 másodperc áll rendelkezésemre, hogy megmutassam, milyen erős vagyok, miközben három bíró folyamatosan azt figyeli, mit rontok el. Nagyon sok hibalehetőség adódhat, de ha az ember lelkiismeretesen dolgozik, és a verseny ideje alatt fejben ott tud lenni, megtérül a befektetett energia. A 35 éves versenyzésnek köszönhetően nálam az izgalom már a múlté. Egy egészséges versenydrukk persze mindig lappang bennem, de annyi kell.

– Volt már olyan, hogy egy nüánsznyi hibán vagy egyszerűen csak a körülményeken múlt a kudarc?

– Persze. Amikor pl. Amerikában versenyeztem, a megszokott, stabil dobogó helyett egy összeácsolt szerkezeten kellett teljesítenem. Többször megbillentem rajta, ami miatt elvették a gyakorlatot. Olyan is előfordult már, hogy testsúlykülönbséggel kaptam ki, ami nagyon bosszantó. Harmadik szerencsére még sohasem voltam, de második már többször. Nem jó érzés, de tovább kell lépni.

– Sokaknak a példaképe lehetne az a teljesítmény és fiatalos életmód, amit képvisel.

– Úgy gondolom, kétféle ember van. Az, aki azért mozog, hogy fitt és egészséges legyen, és azok, akik ott szeretnének lenni az élvonalban. Óriási különbség van a kettő között, de csak az látja igazán az utóbbit, aki megszenvedi a világ tetejéig vezető utat. És teszi ezt azért a két percért, amíg a Himnusz csak neki szól.

Leave a Reply

Exit mobile version