in ,

A hőség volt az úr Kákán, a 18. repülőnapon

Égett a napmelegtől a kopár szík sarja, de még tikkadt szöcskenyájak sem legelésztek a Szarvas – Kákai reptér gyepén. A kezdetleges meteorológiai feljegyzések szerint Arany idejében is voltak forró nyarak, de a Toldi első két sorából csak az első állta meg a helyét a hétvégi repülőnapon. A perzselő hőség és lágyuló műanyagok voltak jellemzőek, de a szöcskenyájaknak több eszük volt annál, mintsem ilyen időben legelésszenek. Nyomuk sem volt szombaton, amikor 18. alkalommal rendezték meg a Szarvasi Repülő Barátok Találkozóját a Szarvas – Kákai reptéren.

– Ez a 13. alkalom, hogy megrendezzük a kákai repülőnapot. Szabó Laci bácsi kezdte el 15 éve, de valamiért az első kettő nem számolta bele. Én tíz éve segítek neki – mondta Nitsch György szombaton két felszállás között.

A repülőnap látogatóinak a számán meglátszott a közel 40 fokos hőség. Kevés gép és kevés érdeklődő vállalta, hogy ellátogat a Szarvas-Kákai reptérre ebben a pokoli időben. Arra a kérdésünkre, hogy mi a különlegessége az idei repülőnapnak, Nitsch György is a hőséget emelte ki elsőként.

– Nagyon sokan visszamondták – sajnálkozott. – Egyszerűen nem mertek elindulni ebben a melegben a gépekkel. A repülőknek ha még nem is kínzás ez, de már határeset. Egy gép vissza is indult már Pipishegyre. Az egy szlovák lajstromú volt, már elment. Jön még Szegedről repülőgép és Békéscsabáról ígérték, hogy átjönnek, aztán majd kiderül, hogy bevállalják-e.

A reptéren ottjártunkkor két SF 25 Falke és egy Cessna 172-es várta az érdeklődőket, akikből azért mindig volt annyi hogy a gépeket körülállják, és meghallgassák a pilóták bemutatóját, vagy a bátrabbak esetleg tegyenek egy kört a város felett.

Bodonyi Dóra: Jó pályát mentünk, igaz, a rajtban maradt egy kicsi

A szív hídjai Udvaros Dorottyával és László Zsolttal