Menu
in , ,

Ruzicskay – 121

Tavaly ünnepeltük Ruzicskay György születésének 120. évfordulóját, egyebek között egy budapesti életmű-válogatás kiállítással. Értelemszerűen idén már Ruzicskay György születésének 121. évfordulóját ünnepeljük, s a tavalyi budapesti kiállítás most Szarvason látható. Mindezt a tárlat megnyitóján, április 21-én, pénteken hallhattuk az Erzsébet-ligeti alkotóház kiállítótermében Terhesné Szekera Ilona gyűjteménykezelőtől. A vendégeket köszöntő Hodálik Pál alpolgármester úgy fogalmazott, hogy egy Ruzicskay-kiállítás Szarvason mindig időszerű, s a szarvasiak is bizonyára örömmel tekintik majd meg az életmű-válogatást. Azt a szándékot is megfogalmazta, hogy kívánatos lenne, ha a világban jobban elismernék a szarvasi származású művész munkásságát, s olyan festője lehetne Szarvasnak Ruzicskay, mint Békéscsabának Munkácsy. A kiállításon gitáron közreműködő Bohák Norbert előadását követően dr. Demeter László mutatta be Nemes Anitát, aki ezt követően a megnyitóbeszédet mondta el. Megtudhattuk róla, hogy grafikus-tipográfus és művészettörténész, nem mellesleg Ruzicskay felmenőkkel büszkélkedhet. (Nagyapjának nagymamája Ruzicskay Judit volt.) Nemes Anita mindenekelőtt – talán, hogy leküzdje –, beszámolt izgatottságáról, mert az első kiállításmegnyitóját tartotta Szarvason. Ruzicskayt, mint saját útját járó, „önfejű” művészt mutatta be, aki útja közben sok akadályt küzdött le, bokrokat tört és kaszabolt. Néha persze megállt, elidőzött, kifestette magából a világot, úgy lépett tovább. Ezért is nagyon sokrétű a művészete. Képei történetmesélősek, erős szociológiai töltettel rendelkeznek, bio-festészete pedig mutatja, mennyire együtt élt a természettel. Az állandóságot művészetében a lendült, az életigenlés és a munkaszeretet jelenti. Szarvasért rajongott, s Szarvas is rajongott érte, sok értő barátja és mecénása volt. Életművéből kitartást, inspiráló-erőt kaphatunk – mondta Nemes Anita, majd egy Ruzicskay idézettel fejezte be megnyitóbeszédét: „Szeresd a művészetet és vigyázz rá, ezzel saját életedet nemesíted!”

Tatai László / Szarvas és Vidéke

Exit mobile version