Menu
in , ,

Tavaszi bakancsos túrán a benkások

A tavaszi bakancsos túránk alkalmával ismét a Mátra gyönyörű tájain barangoltunk. Az extrém időjárás miatt csak május közepén szervezhettük meg a kirándulást, de aki eljött annak nagy kalandban volt része és még ajándékot is kapott.

Első helyszínünk Galyatető volt, ahol a Magyar Természetjáró Szövetség az Országos Kéktúrát népszerűsítő programokat szervezett és ennek  egy része egyezett a mi elképzelésünkkel is. A Péter hegyese kilátó felé haladva több helyen pecsételtünk arra a lapra, melyet a szervezőktől kaptunk és visszafelé regisztrálva cserébe ajándékkal jöttünk el. Hátizsák, telefontartó, varrókészlet, sál szerepelt a meglepetés ajándékok között.

A 30 méteres kilátó felé haladva egyre többen emelgettük a fejünket, hogy tényleg oda kell felmenni, de egymást bátorítva, kézen fogva feljutottunk a fák fölé, a körpanorámát nyújtó kilátó tetejére. 1000 m magasan a  látvány mindenért kárpótolt. Lefelé már könnyedén mentek a lépések, észre sem vettük a magasságot. Meglepetésünkre még tárogató muzsikát is hallgathattunk a kilátó tövében.

Ez a túra a magaslati helyekről is szólt. Következő helyszínünk már a Mátraszentlászló közelében lévő Vörös-kő. Bár csak 781 m magasan voltunk az erdős hegyoldalak itt is elkápráztattak. És hogy miért vörös kő a Vörös-kő, azt megtudtuk János bácsi elbeszéléséből.

A nagy túra előtt átsétáltunk Mátraszentistvánra és megkerestük a buszunkat. Az indulást készülődés, csomagolás előzte meg. Cipőcsere, pakolás a hátizsákba. Mit vigyünk? Semmi feleslegeset, de minden ott legyen, amire szükségünk van.

Du. 1 órakor elindultunk. Kellemes meleg idő, napsütés, lelkes csapat. Tehát minden megvolt. Elhagyva a település házait az erdőben több helyen felázott, vizes ösvények fogadtak minket. Hamarosan botok kerültek a kezünkbe, hogy az akadályokat könnyebben leküzdhessük. Az utunk lassan emelkedett fölfelé. Az északi oldal lejtői nagyon meredekek voltak, de délről néha olyan szép volt a panoráma, hogy egy kis pihenőre többször megálltunk, mert a táj lenyűgözött bennünket. A Szamárkőtől az utunk igen meredeken haladt tovább. Bár nem jelölte semmi, éreztük amikor a legmagasabb pontra értünk  –  789 m Ágasvár.

Innen már csak pár száz méter és pihenünk. Így gondoltuk, de lefelé a meredek hegyoldal is megizzasztott bennünket. A menedékházban kicsit pihentünk majd a kávé és  üdítő elfogyasztása után visszaindultunk a buszhoz.

A mai nappal ismét erősebbek lettünk. Igazi próbatétel volt néhányunknak ezen a túrán végigmenni, de megérte, mert úgy gondolom leküzdöttük saját korlátainkat. Szép volt, jó volt! Ősszel folytatjuk.

Védőné Dobrotka Edit

Benka Gyula Evangélikus Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Óvoda

Exit mobile version