in ,

Hartay Csaba vihette haza a tizedik kicsinyített Szarvas-szobrot

Ötödik évéhez érkezett a “Bál a víz felett, a “Szarvasért” Alapítvány jótékonysági rendezvénye, amit hagyományosan a víz felett, a Vízi Színház színpadán rendeznek meg. Egyedül tavaly csúszott be egy kis hiba, amikor az eső miatt “Bál a víz alatt” lett, de ez sem befolyásolta az ilyenkor jellemző jó hangulatot.

– Ötödik évéhez érkezett a “Bál a víz felett”, ami azt jelzi, hogy fontos helye van a programnak Szarvas város rendezvénynaptárában, és évről évre egyre nagyobb érdeklődés övezi – fogalmazott Hegedűs Éva, az est háziasszonya péntek este a Vízi Színház színpadán.

A bál kettős célt szolgál: egyrészt támogatja azokat a tehetséges szarvasi fiatalokat, akiknek továbbtanulásuk nehézségekbe ütközik. Az elmúlt öt évben az alapítvány tíz tanuló felsőfokú tanulmányait segítette összesen kétmillió forinttal. Ennek elnyerésére az alapítvány minden évben nyílt pályázatot ír ki, amire azok a tehetséges szarvasi fiatalok jelentkezhetnek, akik ebben az évben felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatára adtak be felvételit. A pályázat beadási határideje augusztus 15-a.

Másrészt a bál célja, hogy egy kitüntetés átadásával elismerje azokat a tehetségeket, akik munkásságukkal öregbítették a település hírnevét. Hamarosan fény derült arra is, hogy ki kapta az elismerést.

A bálba –a színpad véges, 200 fős befogadóképessége miatt– csak úgy lehet bejutni, ha valaki az állandó vendégek közül nem tud, vagy nem kíván jelen lenni, mondta még a nyag pillanat előtt Závogyán Judit, az alapítvány kuratóriumának elnöke. A támogatóknak egy Goethe idézettel köszönte meg az alapítvány céljainak támogatását:

A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,
Egyetlen titka: adni, mindig csak adni.
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet
És sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.

A bált hivatalosan Babák Mihály polgármester nyitotta meg.

– Ez a város nagyon szerencsés város, ugyanis nagyon sok kiváló ember van, köztük önök is, és ebben a városban a szeretet, tisztelet, az összefogás mind megtapasztalható. Nem mindenhol mondhatják el ebben az országban, de úgy gondolom, hogy ránk ez jellemző. Jó ebben a városban élni önökkel, szeretetükkel, segítségükkel – jelentett ki városunk első embere.

A köszöntők után kiderült, ki kapja a Szarvas-szobor élethű, kicsinyített, immár tizedik mását, Komlovszky-Szvet Tamás alkotását.

– Az idén egy olyan személy kapja a díjat, aki a kultúra, ezen belül az irodalom terén szerzett elévülhetetlen érdemeket. Fiatal kora ellenére már nyolc verseskötettel és három regénnyel gazdagította a magyar irodalom palettáját – kezdte az idei díjazott bemutatását Hegedűs Éva.

Ekkor Hartay Csaba fejben elkezdett számolni.

– Költeményei hét antológiát gazdagítottak. Munkásságával számos díjat kiérdemelt, többek között 2015-ben a megyei Príma-díjat – Folytatta az est háziasszonya.

HCs feleségéhez, Debreczeni Ágihoz fordult, és azt mondta: “Ez én vagyok!?”

Persze Ági fejből tudta a választ, hiszen ahhoz, hogy a szarvasi költő eljöjjön, őt is be kellett vonni a konspirációba. Még az est előtt Csaba elárulta, hogy a barátaikkal jöttek el azok szülei helyett, mert nekik valami közbejött.

Miután költőnk a kuratórium tagjai közé állt, Petneházi Andrea felolvasta a rendhagyó laudációt, amit a Bárka szerkesztője, Kiss László írt, és amivel a döntnökök mindenben egyetértettek, és amit mindössze a következőkkel egészítettek ki:

– Büszkék vagyunk Hartay Csabára, arra, hogy szarvasi költő, író vált belőle, arra, hogy nem hagyta el városát, hanem ő hozta városunkba a kortárs irodalom képviselőit.

Hartay Csaba köszönő mondataiban meglepődésének adott hangot. Elárulta, praktikussági szempontokból – tartott attól, hogy beleizzad a zakójába és azt el kell vinni majd tisztítóba – el sem akart jönni a bálra, majd Ágira nézett, és elmondta, hogy az idén már másodszor sumákolt: egyszer a 40. szülinapján, másodszor pedig most.

A gratulációkat követően a protokolláris részt Bardon Ivett a Férfi kell című számmal zárta a Jekyll és Hyde című musicalből.

Bodonyi Dóra aranyérmes K-1 1000 méteren

A templom nyújtott menedéket az egyházzenei táborozóknak