Menu
in ,

Szuhaj György: Lóránt János érték és mérték

Szuhaj György első mondatában nagy megtiszteltetését fejezte ki, hogy Lóránt János Demeter akvarell és linóleum metszeteiből rendezett kiállítását nyithatja meg Békésszentandráson a könyvtárban. A szabadelvű szarvasi művész, tanár, mezőgazdász még a szakállát is levágta, sőt, fodrászhoz is elment, hogy alkalomhoz illően nézzen ki, vallotta be. A művésztől a mezőgazdászig, vagy még azon is túl terjedő személyisége meg is jelent a szokásos szuhajos társadalomkritikával megtűzdelt megnyitójában.

– A régi emberek rengeteget dolgoztak, de magának a munkájuknak az eredménye, vagy amit a munka mellett létrehoztak, az alkotás volt; egy szép kert, egy terebélyes fa, jól működö gazdaság, szép határ, vagy egy gondosan elkészített, kézbe illő szerszám – mondta, majd az eddigieket szembeállította a mával. – Ma kevesen alkotnak. Nem olyan a mai munka, nem mindig fogható, látható, tapintható a végeredménye.

– Igény még talán lenne, de idő nincs idő az alkotásra, jelentette ki… – és itt felmerült a dilemma, hogy ez a cikk Lóránt János Demeter akvarell és linóleum metszeteiből rendezett kiállításáról fog szólni, vagy egy nagyon hosszú Szuhaj-idézet lesz komoly társadalomkritikai megállapításokkal. Miután a szentandrási festőművész szemmel láthatóan nem bánta, hogy Szuhaj György ellopja a show-t.

– Ma kevesen alkotnak. Nem olyan a mai munka, nem mindig fogható, látható, tapintható a végeredménye. Igénye –talán– még mindenkinek van rá, de nincs idő. Lemerít a munka, vár a világháló varsacsapdája, s rohanni kell a bevásárlóközpontba… engedelmeskedni a fogyasztói társadalom vélt vagy valós elvárásainak versengve egymással, kinek van divatosabb cucca… bár rövid gondolkodás után tudjuk, hogy amiben feszítünk, amiért rohanunk, épp 30 éve ment ki a divatból. Az alkotás –ha valóban az– nem mehet ki a divatból, az alkotóvágy nem múlhat el. Örök érték és értékmérő az alkotás és az alkotó emberek.

– Lóránt János ilyen érték és mérték – jelentette ki Szuhaj György, de még nem fejezte be, még két és fél oldalnyi hátra volt.

Köszöntője után köszöntés következett, de Lóránt János Demeter mellé kihívták Sinka Brigittát is, hogy a 80 évét januárban betöltött festőművésszel együtt egy-egy tortával köszöntsék a szintén januárban 90-et töltött sakknagymestert is. Az egyik torta stílszerűen festőpaletta volt égetett cukor ecsetekkel, a másik pedig egy sakktábla.

A torták felvágása előtt Lóránt János Demeter az András-kereszttel kapcsoltban kért szót, ami Sinka Brigitta, Kozák János és az ő közös ötleteléséből született, most vált nagykorúvá, és mint olyan, törődést igényel. Erre ajánlott egy Pécsett művészeti egyetemre járó szentandrási fiatalt, Sinka Márkot, akit ő olyan tehetségesnek tart, hogy rá merné bízni a kereszt felújítását, valamint a faluban található többi emlékművét is, és ehhez kérte a falu hozzájárulását.

Exit mobile version