Menu
in ,

Világítok, mert fény vagyok, és mert fény vagyok, világítok…

A Gál Ferenc Főiskola Szarvasi Gyakorló Általános Iskolájában 2019. június 8-án csendült fel a ballagókat útjukon kísérő-lélekharang. A szarvasi pedagógusképző campus ünnepi díszbe öltözött, és várta azokat a kedves hozzátartozókat, vendégeket, akik megtisztelték az intézmény az idén, immár harmadik ballagó nyolcadik osztályát. Négyszáz fénykép kísérte a ballagókat az osztálytermekben, megelevenítve a 8-12 évet. A Gyakorlóovisok vidám lufi-tánccal nyitották meg a ballagási ünnepélyt. A búcsúzó nyolcadik osztályosoktól Babák Mihály, Szarvas város polgármestere köszönt el, megköszönve a szülőknek, nevelőknek, azt a fáradságos örömteli munkát, ami ezt a napot ragyogóvá teszi. Földesi Zoltán vezető főtanácsnok úrral, Szarvas város kitűzőjét nyújtották át Seidl Ambrus plébános atyának, Bíró Gyula intézményvezetőnek és Dr. Lipcsei Imre dékánnak, elismeréssel szólva a szarvasi pedagógiai műhelyben folyó munkáról. A nyolcadikosokat és vendégeiket egy játékos Fecske Csaba verssel köszöntötte Horváth Amira első osztályos tanuló és Tóth Iringó negyedik osztályos tanuló. A hetedikesek búcsúbeszédében Liska Janka és Bartolák Levente üzenetet fogalmaztak meg az elválás és az egy családba tartozás érzését hangsúlyozva. A nyolcadik osztályosok nevében Sechna Dorina és Bakula Illés Boldizsár búcsúzott az intézménytől, a nevelőktől és az iskolatársaktól. Az elköszönések mély lélekrezdülések minden alkalommal, de tudva azt, hogy az összekötő kapocs az együvé tartozás, az együtt megélt élmények, akár elszenvedett kudarcok, adják azt a sok-sok élménymorzsát, amire valamikor bizonyosan jó lesz visszaemlékezni. Dorina érzelem-húrokat pengetve, Boldizsár a „Z” generáció üzenetét fogalmazta meg az ünneplő közösség számára. Makai Gergő Hamvas Béla: A láthatatlan történet című filozofikus művével köszönt el dermesztő előadásával. Ft. Seidl Ambrus plébános atya, a Szent Klára Római Katolikus Plébánia nevében köszönt el a ballagóktól, valódi tarisznyába való üzenettel a léleknek. A zászlóátadást követően, a tudás lángjának átadói nevében Pusztai Botond, Reményik Sándor: Mi mindig búcsúzunk című veretes szavalatával adott erős felütést a nyolcadikosok egy mondattal elköszönéséhez, ami ebben az évben is a hagyományoknak megfelelően egy imádság volt.  Bíró Gyula igazgató, főiskolai mestertanár útra bocsájtó beszédében, azt a picinyke fénypontot ajánlotta mindenki figyelmébe, aki kicsi volt, gyengécske, de fénylett. Akkor fénylett, amikor a sötétség, a feketeség bénítóan áradt szét mindenre. Ez a picinyke fény nem azért világít, mert valamit el akar érni, hanem világít, mert ez boldoggá teszi. A sötétség lehet bármilyen hatalmas, hideg, áthatolhatatlan és hátborzongató, a picinyke fénnyel szemben tehetetlen. Ez a picinyke fénypont nem más, mint Mi, mint Ti, a Gyakorló, és a Gyakorlósok – gyermekek, tanulók, nevelőik, szülők, fenntartó főiskola-, – mondta ünnepi megnyitó gondolataiban az intézményvezető. Szerencsére a szép ruhák nem a délutáni pótvizsgának szóltak…, hanem az ünnepnek. Az intézmény vezetője elmondta, hogy a jövő az alkotó embereken nyugszik, és a Gyakorló egy alkotói környezet. Legyen az pszichológiai tipológiák betűkódja, vagy bármi más, amit a jelenkor a fiatalságára aggat, de egy bizonyos, hogy az ember egyik mozgatója a vágy a megmutatkozásra, a kiteljesedésre, az élet megélésére. A többi csak „keret”. A kép ugyanaz évezredek óta. Azonban ehhez kell valami, valami nagyon fontos dolog – hangsúlyozta-, a Lélek… A lélek, ami megmutatja a valódi jót, az igazgat, a szépet és a valóban értékeset. „Ha a szeretet irányít, megtalálod minden számításodat!” – idézte a tablófeliratot, Don Boscotól. Ez a család, a Gyakorló, mindig azoké marad, akik Gyakorlóvá tették, teszik. Bíró Gyula minden tanulótól egy személyes mondattal búcsúzott, és a törvényszerű „allergikus roham” most sem maradt el, mert a humor ellenére könnyekkel telített volt ez az elbúcsúzás is. Zárógondolatként megfogalmazta személyes üzenetét: „Legyetek picinyke fénypontok, amit semmilyen sötétség nem szüntethet meg világítani, és növekedjetek fényességgé!” A nevelőtestület dallal búcsúzott el az útra kelő családtagoktól, és a dal alatt húsz galamb röppent fel a kék eget, a jövőt célozva.

A ballagás zárásaként az iskolai hagyománynak megfelelően, nyolcadik osztályosaink keringő táncot mutattak be, és búcsút vettek iskolájuktól, szeretett osztályfőnöküktől, Tolnai Tímeától.

Sz. Zs.

Exit mobile version