Menu
in ,

Meghódította Európát a szarvasi tereplövész

Sutyinszki István

Sutyinszki István

Honfitársát, egyben barátját megelőzve a dobogó tetejére állhatott Sutyinszki István. A szarvasi tereplövész július elején mérettette meg magát az Olümposz lábánál rendezett Európa-bajnokságon, ahol egyéniben és csapatban is győzedelmeskedett. Bár úgy érzi, az első hely megszerzésében a szerencse és az induló nemzetek összetétele is közrejátszott, megerősítette abban, hogy helye van a legjobbak között. Legközelebb augusztusban, az angliai világbajnokságon szeretne bizonyítani.

– A tavalyi vb-n csapatban a harmadik helyen, egyéniben középmezőnyben végeztél. Hogyan sikerült egy év alatt ilyen nagyot előrelépni?

– Sokat gyakoroltam, és ezúttal fortuna is mellém állt. A lengyelországi versennyel ellentétben ezúttal nem volt technikai hibám, ami fontos szerepet játszott a győzelemben. Ebben a sportágban ötven célt kell eltalálni, amelyeket különböző domborzati viszonyok között, erdőn, mezőn, hegytetőn helyezik el 9-50 m között. A célokon 15, 25 és 40 mm-es találati zónák vannak, a célokat pedig úgy alakítják ki, hogy a lyukon betalálva eldőljenek. Ha ez sikerül, az egy pontot ér, ha nem, nullát. A háromnapos versenyen minden nap 50 célt kell teljesíteni, vagyis maximálisan 150 pont szerezhető.

– Neked ebből 138 pont sikerült, ami azt jelenti, hogy csak tizenkétszer hibáztál. Hogy alakultak az egyes versenynapok?

– Az első nap elég jól sikerült, mindössze 5 hibám volt. Később kiderült, hogy az egyik cél hibás volt, ezért azt a pontot minden versenyző megkapta. Szerencsém volt mindennel. Éreztem a szelet, és jól mértem fel a távolságot. Azt is tudtam, hogy egy kicsit fölélő a puskám, ezért a célok alját lőttem. A második napon nehezebbek voltak a célok, és többet is hibáztam. Mivel azonban a többiek is hasonlóan teljesítettek, a második helyen zártam azt a napot. Az utolsó napon magam is meglepődtem, hogy mennyire jól ment a verseny. Mindössze kétszer lőttem mellé, így három pont különbséggel én lettem az Európa-bajnok.

– Mekkora volt a szórás a mezőnyben? Voltak olyan versenytársak, akik akár a célok felét elhibázták?

– Igen, előfordult. Ehhez tudni kell, hogy az Eb-n nem csak profik indulhatnak. Egyéni nevezőként olyan személyek is kikerülhetnek, akik nem veszik ilyen komolyan a sportágat, ezért arra is volt példa, hogy valaki alig tízszer talált célba az ötvenből.

– Milyen feltételek mellett kellett versenyezni? Voltak nehezítő tényezők?

– Nagyon jó volt a terep. Hegyes, dombos vidéken versenyeztünk, és a célok nagy része árnyékban volt. A pokoli görög hőséget csak rövid ideig kellett elviselnünk, amikor pl. egy-egy cél meghibásodott. Ilyenkor lövészkabátban a tűző napon várakoztunk. Figyeltem a folyadékpótlásra is, mivel korábban már előfordult, hogy emiatt nem sikerült olyan jó eredményt elérnem. A pálya nehéz volt, a célok nagy részét a felső határ közelébe helyezték ki. Emellett a szél is trükkös volt. Ahol lőttünk, balról fújt, de a célok közelében egyértelműen inkább jobbról. Arra kellett rájönnöm, hogy ez utóbbi a meghatározó.

– Milyen egy verseny hangulata?

– Nagyon kötetlen. Háromfős csapatokban versenyzünk, és egymásnak írjuk a pontokat. Amíg egyikünk lő, a másik két személy minimum két méterre áll tőle, és csendben figyel. Utána már lehet beszélgetni, s akár megvitatni a szakmai vagy magánéleti dolgokat. A nézők is odajöhetnek, beszélgethetnek a versenyzőkkel, csak a lövőt nem szabad zavarni.

– A győzelem azért is volt különleges, mert a korábbi vb, illetve kétszeres Eb-bajnokot utasítottad magad mögé. Szerinted ez hogyan sikerülhetett?

– Sas Ferencet a világ legjobbjai között tartják számon, rengeteget lehet tőle tanulni. Együtt edzettünk a vb előtt. A verseny végén megbeszéltük, hogyan is kerülhettem elé. Szerintem az a magyarázat, hogy jobban viseltem az olyan zavaró tényezőket, mint a hőség, a csúszások és a célszerelések miatti várakozások. Ezek nagyon idegesítők tudnak lenni, így aki ezeken jobban felül tud kerekedni, az nyer.

– Felfogtad már, hogy Te vagy Európa legjobb field target lövője?

– Úgy gondolom, hogy szerencse is kellett hozzá. Nem véletlen, hogy Eb-n és vb-n az első tíz helyezettet felhívják a színpadra, és jutalmazzák őket. Az első tízből ugyanis bárki, bármikor lehet bajnok. Ráadásul ezúttal nem jöttek el a világ legjobbjai között számon tartott walesiek, írek és angolok sem. Velük majd az augusztusi világbajnokságon tudom összemérni az erőmet.

Exit mobile version