in ,

Új bemutatóra készül Varga Viktor főrendező, avagy Tartuffe a rendező szemével

Varga Viktor
Varga Viktor

A 2019/2020-as színházi évad első bemutatója a Cervinus Teátrum színpadán Moliére Tartuffe című vígjátéka lesz Varga Viktor rendezésében. A próbák még tavasszal elkezdődtek, hogy szeptemberre készen legyen az előadás, hiszen nem könnyű próbafolyamaton megy keresztül sem a rendező, sem a színészek. Tartuffe alakját Timkó János, Orgont Nádházy Péter, Elmirát Dósa Zsuzsa, Cleante Maróti Attila, a cserfess Dorine-t Bardon Ivett alakítja majd. Orgon édesanyja Pernelle-né Jónás Gabriella, Orgon gyermekei Mariane és Damis Rigler Renáta és Korcsmáros András. Valér szerepében Ragány Misát láthatja majd a közönség.

Beszélgetőtársam Varga Viktor a Cervinus Teátrum főrendezője, a Tartuffe rendezője.

–     Miért Moliére, miért Tartuffe?

–     Úgy gondolom, álszentek kora van, a képmutatás mostanában divattá vált.

–     Mit gondolsz az álszentekről?

–     Azt a kort éljük, és humoros formában szeretném a társadalmat szembesíteni önmagával. „Röhögjünk” már magunkon, hogy jé, ilyenek tudunk lenni? Legfőképpen emiatt szerettem volna megrendezni. Hiába változott a világ, a lovak helyett autóval járunk, de az emberi természet ugyanolyan gyarló ma is, mint négyszáz éve. Az ember a jólét állapotában megbolondul.

–     Parti Nagy Lajos fordításával dolgoztok, azt fogjuk hallani, látni…

–     Szerintem sokkal értelmezhetőbb lesz az új generáció számára a Parti Nagy fordítás, mint Vas Istváné. Az egyik szemem sír, a másik nevet, mert miközben nagyon szeretem Vas István fordítását is, ugyanakkor azt gondolom, távol esik a mai magyar nyelvtől és gondolkodásmódtól, ritmustól. Parti Nagy fordítása játékosabb, közérthetőbb és a maga módján ez is egyfajta „nyelvújítás”, de mindenképpen irodalmi értékkel bíró szöveg. Nagyon izgalmas dolgozni vele, remélem, hogy ezt a fordítást sokkal jobban fogják szeretni, vagy érteni a nézők is. Ebben a fordításban közérthetőbb a történet.

–     Mit jelent a cím, mit jelent Tartuffe?

–     Álszentet, képmutatót. Tartuffe egy zseniális gengszter, őszinte gazember. Amit végigvisz a darab folyamán, az elképesztő. És azzal a spontán, egyszerű manipulációval, hogy ismeri az emberi természetet úgy csűri-csavarja a dolgokat, ahogy neki tetszik.

–     Te szereted a színészeket a komfortzónájukból kimozdítani. Miért Timkó Jánosra bíztad Tartuffe szerepét?

–     Mert úgy gondolom, számára ez kihívás! Szerintem tilos a színészeknek a komfortzónájukon belül játszani. Attól színészek, hogy mindig újabb és újabb akadályokat ugranak át. Azután, hogy jól, vagy nagyon jól, vagy kevésbé jól teljesítenek, az már tulajdonképpen mindegy is, ha már saját határaikat kitágították, kifeszítették.

–     Timkó János komfortzónája a „jófiú”, Tartuffe meg gonosz!?

–     Tartuffe nem gonosz! Okos, nagyon is okos, szegény, akinek kell a hatalom, szereti a jó nőket, szeret jól élni, de nem született tehetős családba. A jó nő a gyenge pontja. Elmira miatt bukik el – vagy nem… Nem biztos, hogy elfog bukni Tartuffe, hiszen Moliére-nél sem bukott el. Övé lett a hatalom, a vagyon és a gazdag nemesi család meg ki lett lakoltatva. Moliére itt fejezte be a történetet. Csak nyomásra írt még hozzá.

–     Tartuffe ellenpárja Cleante, akit Maróti Attila játszik…

–     Cleante egy szabadgondolkodású férfi, akinek a nézőpontján keresztül látjuk a történetet. Ugyanis Orgon elvakult, bízik Tartuffe-ben és ez lesz a veszte. Ma is vannak Tartuffe-ök.

–     Hogy sikerült Attilát egyeztetni?

–     Nagyon szeretek Attilával dolgozni, és csak egyeztetés kérdése, hogy tud-e jönni. Tudomásul kell venni, hogy egy színész nem csak egy színházban dolgozik, mert egy színház nem tudja „eltartani”. Ez egyre jobban így van, ami tarthatatlan. Attila a Tatabányai Jászai Mari Színház tagja.

–     „Hatalom, szex, kapzsiság, álszerénység” olvasható a plakáton. Ez igaz, de Tartuffe a hiszékenység története is. Nem csak Orgon hisz, Tartuffe is elhiszi, hogy Elmira enged neki, és ezért hibáznak mindketten…

–     Tartuffe-nek pont az a lényege, hogy mielőtt hinnél, kérdezz! Ez a fajta elvakult hit, ez nem vezet jó útra, ez mindig csapdát rejt. Elmira Orgon felesége csapdát állít, csőbe húzza Tartuffe-öt, pedig nem vonzódik hozzá. De tudja, hogy Tartuffe-nek ez az egyetlen gyenge pontja, így csapdába csalja. Elmira nagyon izgalmas nő, nem véletlen Tartuffe vonzalma iránta. De Tartuffe zsenialitása éppen az, hogy jól akarja magát érezni, és talált egy családot, ahol a családfőt manipulálni tudja. Orgonnak hiába mondja a felesége, a gyermekei, a sógora, hogy ne higgyen Tartuffe-nek, ő továbbra is bízik benne, a maga rögeszméjében, abban a képben, amit igaznak hisz, és mire rájön, már késő… Vígjátékot látnak majd a nézők, jókat nevetnek rajta, természetesen elítélik Tartuffe-öt. Azokat a társadalmi normákat próbálom szembeállítani, ahol mindenkinek igaza van. Nagyon vicces az a dolog, hogy mindenkinek igaza van – a maga szemszögéből – senki nem hallgatja meg a másikat, és közben megtörténik a tragédia.

–     Te tervezted a plakátot?

–     Igen.

–     Azért kérdezem, mert a vígjáték í betűjén egy É betű látható, vagyis végjáték…

–     Igen, igen! Azért, mert az elvakultságnak ez a végjátéka. Ha az ember nem mer, vagy nem akar látni, akkor annak ez lesz a végeredménye, hogy mindent elveszíthet.

–     Nagyon, nagyon tetszik a plakát! Tartuffe szeme látszik, orráig ér a pénz, nagyon kifejező, egyben félelmetes!

–     Örülök, ha tetszik, de első pillantásra csak a szembe néz veled valaki, de elrejtettem mást is…

–     Díszlet, jelmez?

–     Nagy Szilvia tervezte mindkettőt. Fura egyveleget választottam, hogy hajaz a korabeli jelmezekre, de a jelmezekben van egyfajta kortalanság. A díszlet szinte jelképes. Ismered eddigi munkáimat kevés díszlettel dolgozom, a színészi játékra építek. Hiszek abban, hogy nem a díszletnek kell megoldania az előadást, hanem a színészi játéknak.

–     Mit vársz az előadástól?

–     Hogy a közönség jókat fog nevetni, és előadás után jókat fogunk beszélgetni.

–     Színészeid hogy érzik magukat?

–     Dolgoznak! Nagyon nehéz nekik, mert egy könnyebben érthető szövegről és fordításról van szó, de annyival nehezebb a szöveg, mert nyelvtanilag nagyon nehéz mondani, nehéz megtanulni.

–     Viktor nagyon jó munkát kívánok a még hátralévő próbákhoz! Szeptember 19-én délután, 20 – 21-én este látható a vígjáték. Köszönöm a beszélgetést!

Galambos Edit

Fotó: Valló Zoltán

Tetszett a cikkünk?

Králikné Molnár Anna, Kovács Mátyás, Csanádi László és Gombár Györgyné (Fotó: Tatai László)0

Csanádi László: Mi nem csak a problémát látjuk, hanem a megoldást is

Pálinkás Tamás és Gajdos Attila (Fotó: Hegedűs Éva)

Gajdos Attila vitára hívta a polgármesterjelölteket