Menu
in ,

Lelkében él a nemzet, egy lélekkel dobban a Gyakorló

1823. január 22-én, az emlékezet tanúsága szerint Kölcsey Ferenc ezen a napon tisztázta le a Himnusz kéziratát.

A Gál Ferenc Főiskola Szarvasi Gyakorlóintézményében a kézirat hiteles másolata minden nap megtekinthető, emlékeztetve a 2016-os, tőlünk közvetített Kárpát-medencei Együtt Szaval a Nemzet eseményre, és erősítve nemzeti tudatunkat. Különösen dobban a lélek és szellem minden év ezen napján, amikor a magyar kultúra egy-egy parányi kincsét megvillantjuk. Nevelésfilozófiánk szerint a kultúrát nem megemlékezni kell, hanem megélni. Legyenek olyan „nap-szigetek”, ahol nagyobb figyelmet szentelünk hagyományainknak, gyökereinknek, múltunk és jelenünk szellemi értékeinek, kincseinek. A kultúrát megélni kell, ápolni kell, szenvedélyesen „csinálni” kell, mert olyan lélek-kapocs, ami összeköt bennünket, magyarokat, a világ bármely pontján is éljünk.

A Gyakorlós polgárok zsibongva töltötték meg az intézmény kis tornatermét ezen a napon.

Stafira-Lovas Ilona vezetőtanár izgatottan tekintett végig a termen, rendezői izgalommal figyelve az érkezőket és szereplőket.

Rövid diák párbeszéd nyitotta az ünnepélyt, aminek végtelen egyszerű kérdése, hogy miért is vagyunk itt? Talán azért, mert az igazgató így rendelkezett? Talán azért, mert valami rendkívüli esemény történik? Talán azért, mert mindenki tudja, és érzi, hogy ez a nap nekünk, apró és nagyobbacska magyaroknak fontos. Hamar választ kaptunk, amikor a tömegből oszlopszerűen emelkedett ki a Himnuszt szavaló harminc fős csoport, megrengetve a teret, és a lelkeket.

Tóth István öcsödi hangszerkészítő mester citerajátékával felcsendült a Himnusz dallama, egységbe forrt az erő, majd olyan dalok csendültek föl a játékán keresztül, amelyek élő népdalkincseink. Ez csupán egy szimpla bemutató, előadás lenne, de nem a Gyakorlóban…  A többszáz gyermek és nevelőik közös énekléssel csatlakoztak az előadáshoz. Laurinyecz Levente ötödik osztályos tanuló furmányos népmesével kacagtatta meg iskolatársait. A Szív Hangjai iskolakórus kánonban csendült föl Balláné Tóth Krisztina vezetőtanár vezényletével, majd Liska Janka nyolcadik osztályos diákunk, és Gácsi Gergő, a Vajda Péter Evangélikus Gimnázium kilencedik évfolyamos tanulója hatalmas tapsvihart kiváltó néptánc produkcióval ajándékozta meg a jelenlévőket. Ezt követően az alsó tagozatosok táncházi mulatságba csöppentek Tóth István citerajátékára Janka és Gergő mozgatta meg a magyar virtust.

A kultúra gyökerei a népművészetre vezethetőek vissza, a népzene, a népmese, a néptánc, a népköltészet, mind olyan élő emlékeink, amelyek formálják a lelkületünket, segítik a világban való helyünk tisztán látását, és egyben felelősség is, hogy megélhetővé tudjuk tenni a jelenkorban és a jövőben azt az összekapcsoló erőt, ami egy élő nemzet sajátja.

Sz.Zs.

Exit mobile version