Menu
in ,

Szarvasi hallgatónak lenni különleges

A Szent István Egyetem Agrár- és Gazdaságtudományi Kara 2020. január 24-én tartotta diplomaátadó ünnepségét. Alap- és mesterszakos okleveleket vehettek át a végzősök környezetgazdálkodási agrármérnök, mezőgazdasági mérnök és vidékfejlesztési agrármérnök szakokon. A szakirányú továbbképzési szakok végzőseinek növényvédelmi, vízgazdálkodási és vetőmag-gazdálkodási szakmérnöki diplomát adott át dr. Palkovics László rektor és dr. Futó Zoltán dékán.

Az ünnepi beszédek sorát dr. Palkovics László rektor nyitotta meg. A friss diplomásoknak szólt arról, hogy olyan iskolát végeztek, egy olyan vidéken, amelynek a termőföldje kiváló minőségű. Jó szakmát választottak, mert olyan lehetőségek vannak az agráriumban, amilyen az elmúlt évtizedekben nem volt még. Olyan jövő van előttünk, ami nagyon fontos Magyarország számára, hiszen jelenleg nincs rendben az agrárium Magyarországon, kevés a jó agrárszakemberek száma. Jelenleg is átalakulásban van a felsőoktatás, senki nem tudja, mi fog történni. Ez az iskola nagyon fontos helyen van, nagyon nagy tradícióval és múlttal – rektor úr bizakodását fejezte ki, hogy – „még máskor is, és sokszor is lesz itt diplomaátadás”. A mai napon azért lehet diplomát adni, mert a hallgatók megdolgoztak érte és a kollégák is jól végezték el feladatukat, szakembereket faragtak a hallgatóinkból. Rektor úr ezután „Sok, sikert szép jövőt” kívánt a hallgatóknak.

Babák Mihály polgármester kiemelte, hogy ünnepnap van, mert a hallgatók végeztek, fontos naphoz értek és nem csak ő, hanem az egyetem, a szülők, és a családtagok is büszkék. Tanácsolta, keressék a helyüket a mezőgazdaságban, mert az biztos jövő, megélhetés a családnak. Kérte sose felejtsék el Szarvas városát, melynek tiszteletbeli polgárává fogadta őket.

Kulcsár László a Békés Megyei Agrárgazdasági Kamara elnöke szintén köszöntötte a végzett hallgatókat, munkájukhoz sok sikert kívánt, és felhívta a figyelmet arra, hogy a jövő szakembereire rendkívül nagy szüksége lesz hazánknak.

Dr. Futó Zoltán dékán szavai tükrözték azt a bensőséges, családias légkört, és a hallgatók iránti tiszteletet és szeretet, amely évtizedek óta megtapasztalható az Alma Mater falai között. A hallgatókat nem csak megismerik, hanem sokszor meg is kedvelik tanáraik. Komoly szakmai és baráti kapcsolatok születnek itt. Miért? Mert Szarvason tanulni más, szarvasi hallgatónak lenni különleges. A záróvizsgák folyamán a végzősök versenyképes tudással bizonyították, hogy helyük van a modern magyar agrártársadalomban, övéké jövő. Sajnos ez a láncolat lehet, hogy 2020. szeptembertől megszakad, pedig a mezőgazdasági vízgazdálkodási és öntözési szaktudás egyedülálló nem csak Magyarországon, hanem Közép- Európában is. Megemlítette a szülőket, családokat, és megköszönte nekik, hogy csendben, a háttérből támogatták, segítették gyermekeik, családtagjaik tanulmányait. Az itt tanulók az egyetemi évek alatt sokat változtak, felnőtté váltak, hatással volt rájuk a campus és ők is hatással voltak és lesznek a campusra. Megtanultak válogatni, rendszerezni az információkat, rangsorolni a feladatokat, és ami a legfontosabb összefüggéseiben látni a világot, már nem csak a saját jövőjüket, hanem a környezetükét is alakítják és formálják az utánuk jövő generáció gondolkodásmódját is. Ma ugyan valami véget ér, de ez egyben egy új kaland kezdete is. Kérte a hallgatókat, hogy ne felejtsék mit kaptak a szarvasi évek alatt, elsősorban tudást, amivel nem csak az országban, hanem a világ bármely pontján meg tudják állni a helyüket. Másodsorban emberséget, tartást és őszinteséget. Végül pedig becsületet és tisztességet, ami a szarvai diákokban erős és elpusztíthatatlan.

A végzős diáktársaktól Nyilas Bettina harmadéves hallgató búcsúzott, megemlítve az izgalmakat egy-egy vizsga, zárthelyi dolgozat előtt, az életre szóló barátságokat, bulikat, klubesteket, kocsmatúrákat. Megígérte, hogy ők alsóbb évfolyamosok méltó utódaik lesznek a mostani végzősöknek.

A végzős hallgatók nevében Csomós Szilvia Barbara köszönt el. Új kezdet előtt állnak, ugyanúgy, mint évekkel ezelőtt, amikor először léptek be az intézménybe. Érdeklődéssel szemlélték csoporttársaikat, tanáraikat, gondot okozott egy-egy termet megtalálni az épületben. Az évek alatt barátságok kötődtek, érettebbek lettek. Hiányozni fognak a barátaik, a fergeteges bulik, a tanárok és bölcs tanácsaik, a sikeres vizsgák utáni felhőtlen öröm, rengeteg kacagás, sok kedves mosoly és ismerős arc. Lezáródik életük egyik legszebb korszaka.

A köszöntő és búcsúbeszédek után a végzősök feltűzték a zászlóra a tengernyi szalag mellé a sajátjukat.

A hetvenhét oklevelet dr. Palkovics László az egyetem rektora és dr. Futó Zoltán a szarvasi kar dékánja adták át, egy kézfogással és bátorító mosollyal az új útra induló végzősöknek.

Az ünnepnap eseményei este a kollégiumban értek véget. Évekkel ezelőtt végzett hallgatók tértek vissza, hogy osztozzanak a volt diáktársak örömében.

Visszalátogattak, mert így vallják:  „Sok életre szóló barátságot, szerelmet, ismeretséget köszönhetünk Szarvasnak, az iskolának. Ha csak egy hetet vissza lehetne kapni! Majd csak feltalálja egyszer valaki az időgépet.”

MKM

Exit mobile version