Menu
in ,

Sallaiék: Apa és fia közösen vizsgálta a hallépcsők működésének a hatékonyságát

Sallai Márton és a háttérben édesapja, Sallai Zoltán

Sallai Márton és a háttérben édesapja, Sallai Zoltán (Fotó: Sallai Márton)

Sallai Márton negyedéves hallgató a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kara osztatlan agrármérnöki szakán.

Marci a Vajda Péter Gimnáziumban érettségizett, a HAKI-lakótelepen nőtt fel, természetes, hogy érdeklődik a halak iránt. Az online oktatás alatt besegített édesapja, Sallai Zoltán munkájába, melynek során a Rába vízgyűjtőjén lévő hallépcsők működésének hatékonyságát vizsgálták. Ha már így esett, ebből a témából készítette el a TDK dolgozatát. A tavalyi év folyamán első helyet ért el, valamint az idei évben megrendezett Országos Tudományos Diákköri Konferencián a Környezetgazdálkodási szekciót is sikerült megnyernie.

Milyen az, amikor apa és fia együtt dolgozik egy kutatási feladaton?

Véleményem szerint nagyon jó közösen dolgozni egy-egy ilyen projekten. Az elmúlt évek folyamán elég sok vizsgálatot csináltunk együtt, és ez idő alatt nagyon jól összeszokott páros lett belőlünk. A munka megkezdése előtt az eszközök összeszerelésénél már mindenki tudja, hogy mi a feladata, mit kell csinálnia. Sikerült édesapám mellett megfelelő mennyiségű tapasztalatot szereznem a vizsgálatok terén, rendkívül gördülékenyen tudunk együtt dolgozni.

Sallai Márton és Sallai Zoltán mikrochipet ültet egy hal hasfalába

Tulajdonképpen mire terjed ki a kutatás, aminek részesei vagytok?

A hallépcsők működési hatékonyságának vizsgálata a halakba ültetett mikrochipek segítségével történt. A halcsatorna felső részén egy jelolvasó antenna van kihelyezve, és ha egy hal átkel, az jelet ad, amit rögzít egy számítógép. Elsősorban három célfajt érintett a felmérést, melyek nagy egyedszámban fordulnak elő a Rába vízgyűjtőjén: a domolykó, a márna és a paduc. A halak befogását egy pulzáló egyenárammal működő elektromos halászgéppel végeztük. A halászgép működés közben oxigénhiányos állapotot idéz elő a halaknál, melyek az ionáramlás miatt felúsznak a víz felszínére az elektromos szákhoz, ami egyben az anód. Fontos megjegyezni, hogy ez a módszer semmilyen maradandó kárt nem okoz a halakban. A befogott egyedeket egy kádba gyűjtöttük, majd  behelyeztük a mikrochippeket. A jelölés során én mértem és fogtam le a halakat, amíg édesapám a hasfalukba bejutatta a mikrochipet. A fertőzésveszély elkerülése végett  a chip beültetése során minden esetben fertőtlenítettük a jelölő tűt és a tű okozta friss sebeket, majd a halakat visszaengedtük a duzzasztók alvizén.

Mi a vizsgálat célja?

A vizsgálatnak  az volt a célja, hogy a Rába vízgyűjtőjén lévő hallépcsők mennyire átjárhatóak a halak számára. Emiatt olyan halcsatornák lettek kijelölve, melyek eltérő kialakításúak. A halak az ívási időszak kezdetén a folyók felsőbb részeire vándorolnak, ahol megkeresik a számukra alkalmas szaporodó helyeket. Ezért kiemelten fontos ez a vizsgálat, hogy a vizsgált halcsatornákon át tudnak-e sikeresen kelni a halak.

A felsőcsatári hallépcső (Fotó: Sallai Márton)

Mi a terved egyetem után?

Az egyetem után egy nemzeti parkban szeretnék elhelyezkedni természetvédelmi őrként. Az életem eddigi része természetvédők között telt, hiszen a családomban sokan dolgoztak és dolgoznak a természetvédelemben, ezért már nagyon rég megtetszett ez a hivatás.

Esetleg tervben van az, hogy édesapáddal fogod folytatni a családi vállalkozásban a munkát?

Igen, mindenképp! Valószínűleg nem fogok tudni annyit vele menni majd, mint a munkakezdés előtt, de ahogy majd szabadidőm engedi, biztos elmegyek neki segíteni. Szerencsére a kettő nem zárja ki egymást, ezért akár párhuzamosan is fogom tudni csinálni a munkahelyemet, és apával a különböző vizsgálatokat.

A képeket nézve érthető Marci válasza. Szép környezetben nyugodtan dolgozhat. Kinek nem lenne kedve elmenni segíteni nekik?!

Exit mobile version