Menu
in ,

Bemutatkozik a kékfestők világa

A fotó a Tessedik Sámuel Múzeum gyűjteményéből származik

A fotó a Tessedik Sámuel Múzeum gyűjteményéből származik

A tarkázás művészete – A kékfestők különös világa című időszaki kiállítás 2022. május 14-én, szombaton 17 órakor nyitja meg kapuit a Tessedik Sámuel Múzeumban.

A kiállítás a kékfestő mesterség történetébe, munkafolyamataiba, eszközeibe, évszázados rejtelmeibe, titkolt receptjeibe enged betekintést felelevenítve az egykori szarvasi kékfestő hagyományokat, az 1842-ben kékfestőcéhbe tömörült festőmesterek és az utolsó szarvasi kékfestő, kelmefestő és vegytisztító Süveges család történetét.

A kékfestés egy hagyományos textilmintázási és festési eljárás, amelynek során a fehér pamut- vagy lenvásznat egy speciális nyomópéppel megmintázzák, majd kék festőfürdőbe, indigócsávába mártják. A mintázáshoz használt nyomópép fedőréteget képez az anyagon, tehát ahová a mintát nyomják, ott a vásznat nem fogja be a festék. A festést követően egy enyhén savas fürdőben a fedőréteget eltávolítják, így a kék alapon előtűnik a vászon eredeti fehér színe, vagyis a minta.

Szarvason az utolsó műhely a Süveges család kékfestő, később kelmefestő és vegytisztító műhelye volt. A műhelyt Süveges Pál kékfestő és textilmintázó alapította 1870-ben az akkori Kereszt utca 168. szám alatt saját házánál. Süveges Pál 1849. V. 27-én született és az ország akkori leghíresebb kékfestő üzemében Pápán tanulta ki a kékfestő szakmát, amelyről megőrzött eredeti vándorkönyve tanúskodik. Saját tervezésű és készítésű mintáival nyomott kékfestőkelméi az egész Tiszántúlon híresek és keresettek voltak. Békéscsabán volt inas és vándorkönyve első bejegyzése szerint a szarvasi festőcéh szabadította fel 1869.II.1-én.

Fia Süveges János édesapjától, Süveges Páltól tanulta a mesterséget Szarvason; 1904-ben szabadult fel. Utána Székesfehérvárra ment a Rehoska-céghez a kelmefestést elsajátítani. Ebben az időben tanulta el a formakészítést a fehérvári Felmayer gyár formametszőjétől. 1909-ben jött haza Szarvasra, és vette át a műhelyt apjától, két „küpával”. A XIX. század végén és a XX. század elején a vegyészek felfedezték a szintetikus festékeket, melyek segítségével az akkori összes természetes textilanyag minden színre festhető volt. Süveges János ezért áttért a kékfestésről a színes ruhafestésre. Műhelyét akkori legmodernebb felszereléssel látta el és munkájával minden megrendelője a legnagyobb mértékben meg volt elégedve.

A fotó a Tessedik Sámuel Múzeum gyűjteményéből származik

Süveges János elsősorban kelmefestéssel és vegytisztítással foglalkozott már a háború előtt is. Fia Süveges Jenő vegyészmérnöki diplomát szerzett, majd átvette apja műhelyét 1963-ban. Ruhafestéssel és vegytisztítással foglalkozott egészen 2001-ig.

Az időszaki kiállításban megtekinthetőek lesznek többek között a Süveges Pál által 1870-ben alapított szarvasi kékfestő műhely mintafái, melyek 2002-től a Pápai Kékfestő Múzeum tulajdonát képezik, valamint mintakönyveik is, melyek legegységesebben mutatják be mintaválasztékukat, melyek teljes képet adnak a műhely fejlődéséről, a divat változásáról.

A kiállításban olyan különlegességekkel is találkozhatnak a látogatók, mint a gömöri kékfestők mintafái, melyek nemzetközi műtárgykölcsönzés révén a Rozsnyói Bányászati Múzeum gyűjteményéből kerülnek kiállításra. A gömöri festők céhe és az 1842-ben megalakult szarvasi festőcéh egy „tőről fakadt”, mégpedig az 1608-ban létrejött lőcsei főcéhből szakadtak ki.

Az időszaki kiállítás interaktív elemeit az egyedi készítésű, Süveges minták alapján készült pecséteket kicsik és nagyok egyaránt kipróbálhatják majd a kiállításban, valamint a megnyitó alkalmával a Bácsalmási Kékfestő Műhely jóvoltából lehetőség nyílik mai, kézzel mintázott kékfestő termékek megvásárlására is.

A kiállítást Király Katalin, PhD., a Magyarországi Szlovákok Kulturális Intézetének igazgatója és Bakos Zoltán, kékfestő népi iparművész nyitják meg.

A rendezvény házigazdája Roszik Zoltán, múzeumigazgató. Köszöntőt mond: Babák Mihály, Szarvas város polgármestere.

A kiállítás kurátora: Balogh Tünde néprajzos-muzeológus.

Exit mobile version