Babák Z
Az, hogy a szőnyegszövés Szentandráson helyi érték, csak egy dolog, azt tovább kell vinni a megyei értéktárba azzal a reménnyel, hogy egyszer nemzeti értékké nyilvánítsák, fejezte ki reményeit Hévizi Róbert a szakma és művelői előtt tett tisztelgésen hétfőn.
A Békéssy János Helytörténeti és Hagyományőrző Egyesület tagjai hagyományosan ilyenkor, a szőnyegszövés háború utáni újraéledését jelentő Békésszentandrási Szőnyegszövő és Háziipari Szövetkezet 1951. május 16-i megalakulásának évfordulóján tisztelegnek a településnek országos, illetve világhírt hozó szakma és művelői előtt.
Az esemény ezúttal nem a szokásos helyen, a Szőnyeggyár ikonikus épületénél kapott helyet annak négycsillagos hotellé történő alakítás miatt, hanem az egyesület tájházánál. Annak is az egyik szobájában szövőszékek és egy kubikostalicska között köszöntötte a résztvevőket Benedek Erika.
Azt, hogy hogyan kerültek egy szobába a szőnyegszövés és a kubikos munka eszközei, Hévizi Róbert egyesületi elnök elárulta: télidőben a férfiak is beszálltak az asszonyoknak segíteni a szövésben.
Békésszentandrás történelmében a szőnyegszövés nagyon fontos szerepet játszik, mondta, majd felelevenítette a történetet a kezdetektől: Az első világháborút követően kezdődött a békésszentandrási szőnyegszövés története. Farkas János és felesége, majd Bagi Lajos, később Klein Ödön neve fémjelezte a szakma itteni fejlődését. A munkák a második világháború végéig részvénytársaság formájában zajlottak. 1951-ben Békésszentandrási Szőnyegszövő és Háziipari Szövetkezetként éledt újra. Nagy Béla, majd 1979-től Czuczi Ernő – aki személyesen is jelen volt a megemlékezésen – nevével forrt össze a szőnyeggyártás.
Végezetül fontos bejelentést tett az egyesület elnöke: A nemesi társalgó Szentandrásról származó szőnyegét kicserélték. Kérelmet írtak az Országgyűlés alelnökéhez, Lezsák Sándorhoz, hogy abból a szőnyegből szeretnének egy darabot kapni. A közelmúltban érkezett az értesítés, hogy át lehet venni egy darabot, amit azóta Hévizi Róbert meg is tett. A tervek szerint ennek egy részét bekereteztetnék, amit a tájházban helyeznek majd el, a többit pedig szétosztanák az akkori dolgozók között, de lehet, hogy még marad másoknak is.
