Menu
in ,

Tisztelet Rejtő Jenőnek

Bálizs Anett (Candy) és Szente Vajk (Alex) a Játékszín Legénybúcsú című vígjátékában

Bálizs Anett (Candy) és Szente Vajk (Alex) a Játékszín Legénybúcsú című vígjátékában (Fotó: Kalmár Vanda)

A Szarvasi Vízi Színház színpadán, szombaton este a Játékszín mutatta be Szente Vajk Legénybúcsú című vígjátékát, Szente Vajk rendezésében és az egyik főszerepben. Az előadás a XI. Magyar Teátrum Nyári Fesztiváljának 13. versenyprogramja.

Alex (Szente Vajk), a fiatal orvos egy szállodai szobában készül barátja és kollégája, Simon (Nagy Sándor) legénybúcsújára. Alex nem bíz semmit a véletlenre, három hatalmas zacskó színes csokit hoz, de azt nem tudja, melyik színű váltja ki a nevetést, melyik az alvást és melyik az erotikus vágyakat. Véletlen (vagy nem), hogy a londiner (Oláh Béla) rossz szobába hozza Candy (Bálizs Anett), a fiatal sztár bőröndjét, s a bőröndöket követi a lány is, akin Alex kipróbálja a csokikat – mind a hármat, így megtudja, hogy a sárga nevetést, a kék az álmot, a piros az erotikus vágyat fokozza. Hamarosan megjelenik az Atya (Szerednyey Béla), aki mindjárt bíboros lesz, talán nem véletlen, hogy Alexék szobáját kapja. Simon szerencsejátékon elveszti összes pénzét, így kiteszik őket a szobából. Candyt keresi Mr. Watt (Csonka András), aki szerepe szerint egy úriember. Befut apácajelmezben Daisy (Kovács Gyopár), a call-girl. De állandóan be-benyit Bob (Barabás Kiss Zoltán), a testőr, és ha még ez nem lenne elég, megjelenik a kissé túlsúlyos Rendőrnő (Dobos Judit), Simon régi-régi szerelme – jó pár tízkilóval könnyebb volt akkor -, és bemutatja Simon kisfiát, Olafot (Endrődi Huba). Ha úgy gondolják, hiányzik még valaki, befut Mona (Zsíros Linda), Simon menyasszonya. Természetesen minden vendég szereti a csokit, ami fogy is rendesen…

Az előadás közben kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszik, de az is, hogy a látszólag idegenek közül néhányan ismerik egymást, sőt hogy többen egyáltalán nem véletlenül tévedtek ugyanabba a szobába. Helyzetkomikumok, amin a közönség folyamatosan nevet, a színpadon lévők pedig nagy komolyan, (néha persze titokban, ők sem bírják ki nevetés nélkül) újabb és újabb poénnal lepik meg a nézőket. Egy kis kiruccanás legénybúcsúnak álcázva, egy itallal tele szoba, egy háló, egy másik szoba (nem láthatóak, de szerepük van) és a nagy nappali, ahol zajlanak ez események, egy szép nő bájai, egy call-girl sorsa, egy széf kifosztása, egy valódi betörő , aki nem bánt senkit, de határozott, hiszen fegyvere is van. Apa-lánya, szerető-menyasszony, nővér-fiútestvér kapcsolatok és persze az is, hogy a barátság, az barátság, bármi történik is. Az összekuszált szálakat az addig néma 10-12 éves gyerek simán levezeti, meglepő felnőtt logikával határozottan.

A szinopszisban olvasható: „Előadásunk Rejtő Jenő Hercules bonbon című írása előtt is tiszteleg.” Persze a történet teljesen más, mint Rejtő bohózata. A Szente Vajk által írt, rendezett és színpadra vitt előadás valóban Rejtő Jenő-i stílusú, a humora, a történetvezetése, a krimi szál, amely méltó módon tiszteleg a nagy mester előtt.

A teltház nem volt véletlen, a közönség azt kapta, amit várt, sőt biztos vagyok benne, annál sokkal többet is. Szente Vajk és Nagy Sándor brillírozott, érződött, hogy örömmel vannak jelen a színpadon, szeretik játszani szerepüket. Ide kell még sorolni Csonka Andrást, aki fergeteges jelenetével hatalmas tapsot kapott a közönségtől, teljesen megérdemelten. Természetesen a többi színművész is remek alakítást nyújtott saját jelenetében, így minden szereplő fontos fogaskerekévé vált az előadásnak.

A látványos háttér és a kosztümök Kovács Yvett Alida díszlet- és jelmeztervező munkáját dicsérik, a dramaturg Lökös Ildikó, a rendezőasszisztens Petyi János volt.

A közönség hosszú tapssal köszönte meg az előadást.

Galambos Edit

A fotót készítette: Kalmár Vanda

Exit mobile version