Menu
in ,

A Mustoló varázsa, avagy a varázslatos Mustoló a Gyakorlón innen és túl

Christopher Moore azt írta, hogy “A gyerekek azért látják a varázslatot, mert keresik.” A GFE Szarvasi Gyakorlóintézményénék Mustolója az a Gyakorlós családi program, ahol a varázslatot keresni sem kell, mert jelen van, köztünk él, átölel. Ott van az udvaron, az egyetemi campus területén, sőt a kétnapos rendezvény idején egész Szarvason érezhető.

A program, a pénteki „Mustoló-futással” kezdődött, ahol kétszázhatvanöt gyermek, valamint szülők és állandó futónagykövetünk, Antal Béla futották le a távot, aki a diákjaink célba érése után „bűvészkalapjából”, tombolát húzott, a szerencsés nyertesek és szurkolótáboruk tombolása közepette.

Másnap reggel hétkor a Gyakorlós munkatárs-varázstanoncok előkészítettek, asztalokat, padokat, székeket pakoltak, hogy a díszletek alapjai helyükre kerülhessenek. Mindezt varázsszóra, a fővarázsló Gyula bával. Érkeztek a szülők, rokonok, barátok: a nap mágusai. Gázpalackok, edények, létrák, bálák, kocsikerekek, hordók, raklapok, teli kosarak és tálak, egy régi kerékpár, különböző használati tárgyak kerültek elő. A felnőttek varázspálcát ragadtak, a hagyományos ételek ízei kezdtek összeérni a bográcsokban. Élet elixír, étel elixír, mindegyik csoport és osztályközösség más-más receptúra szerint dolgozott. Ezt jól kifőzték, már az illatoknak sem lehetett ellenállni. Mindeközben az asztalokon és azok körül, bűbáj és mágia segítségével a szülők az őszt, a hagyományos asztalt, dédszüleink életét idézték meg terítéseikkel. Sok volt a sürgés, forgás, simítás, precizitás, mert az ételeket, a díszítést, a kínálást a gasztro-zsűri díjazta. Menetközben érkeztek a feldíszített lovaskocsik, hangosan kacagó gyerekek foglalták el helyeiket, énekelve, integetve köszöntötték a várost, megmutathatták hagyományőrző műsorukat a szarvasiaknak, majd visszatérve az Intézmény udvarára elvarázsolták a tisztelt nagyérdemű közönséget. Vastaps volt a jutalmuk érte. A mágia folytatódott tovább: a hagyományainkat tisztelve mustkészítéssel! A bájitaltan felelőse, Sovány Peti idén is, mint ahogy évek óta minden Mustolón, most is csodát tett: finom, friss, felpezsdítő mustot préselt. Ha ez nem bizonyult elég édesnek, akkor mézeskalácsháznyi mézből kóstolhattak az éhesszájúak. Az ugrálóvár és másik felfújható társa, a csúszda, mint óriási varázsmágnes vonzotta a lurkókat magához. Csillámporos csillámtetkó nélkül már elképzelhetetlen a rendezvény. Volt diákunk, Iringó visszatért, felügyelte az utánpótlást, hogy a csillogó csodák orcára, karra kerülhessenek, persze varázsütésre.

Az idei kreatív feladat: „Munkácsy – Gyakorló – Most” Munkácsy Mihály festőfejedelmet ünnepelte. A gyerekek és felnőttek nagy hókuszpókuszok közepette újragondolták a mester jól ismert műveit. Az elkészült műalkotásokat az érdeklődők egy Street Art kiállításon tekinthették meg.

A zsűri tagjainak az ételek, műremekek értékelésénél jól jött volna néhány döntést megkönnyítő varázsszó, de ezek híján maguknak kellett ítélkezniük. Egyáltalán nem volt könnyű dolguk, de ilyen a zsűri-élet.

Mindenkinek, aki részese volt a két napnak, jár az elismerés, a vállon veregetés, a kézfogás, mert a Gyakorlósok ismét bizonyították, hogy a jókedv, a kreativitás mindannyiunkban ott rejlik, csak ki kell engednünk, ebben rejlik a közösségünk ereje és varázsa.

Stafira Árpád tanár

Exit mobile version