Menu
in ,

A cigánytündér meséje a szarvasi Czinka Társulatól

Doja, a cigánytündér szerepében Balázs Henrietta, Zurkoját Eva Javorská alakította.

Doja, a cigánytündér szerepében Balázs Henrietta, Zurkoját Eva Javorská alakította. (Fotó: Babák Zoltán)

November 20-án ősbemutatóval mutatkozott be az újonnan alakult Czinka Társulat a Cervinus Teátrumban. Doja, a cigánytündér című misztikus históriát „mesélték” el táncban, amelyet Oláh Márkó állított színpadra. A történet megvalósulását a Czinka Panna Roma Kulturális Egyesület és a Déryné program, a Barangoló alprogram keretében támogatta, de a szarvasi Roma Önkormányzat is a megvalósulás mellé állt. Az előadás előtt Jakus László a Czinka Panna Roma Kulturális Egyesület elnöke méltatta az új Társulat létrejöttét, a megvalósítást és az együttműködést.

Sátortábor a falu szélén, ahol Zurkoja (Eva Javorská), a varázsló, a bölcs asszony mesél Dojáról, a cigánytündérről. A falu lakói: Csádi (Szabó Róbert), Vutár (Sipos Balázs), Mutó (Papp Csaba), Runó (Oláh Márkó), Dzsilla (Árgyelán Edina Kitti), Biporka (Zelei Janka), Holba (Kis Virág) elég rosszul élnek, ráadásul leég a sátorból készült szállásuk, így házat építenek. Csádi, megsérül, akit éjszaka az erdő elvarázsolt lényei a Szüllákok (Palyov Attila Teremy Samu Strassburger Csaba Teremy Dóra) lakói közül Eruil (Máté Szabina) meggyógyít, a fiatalember bele is szeret jótevőjébe, és magával is viszi. Pedig Zurkoja megmondta, hogy az erdőt kerüljék el. A szöktetés miatt óriási vihar tör ki a faluban, Doját (Balázs Henrietta), a cigánytündért hívják segíteni. Doja meghallva kérésüket eljön, aki hajlandó elvinni őket azzal, hogy csak egy dolgot vihetnek magukkal. De mindenki vinni akarja a maga „kincseit”, ezért sorban esnek le a földre, mert nem tudnak kapaszkodni a tündér hajába, hisz „kincseiket” fogják. Csak Csádi és Eruil nem vitt semmit, hiszen nekik a tiszta, őszinte szerelem volt fontos, ők az önzetlen szerelmet vitték magukkal, így megmenekültek.

Csak hinni kell a csodában és teljesül, ha nagyon akarjuk, de el kell engedni a felesleges tárgyakat, mert a természettel harmóniában lehet csak élni. A mese értéke, hogy bölcs mondanivalójával kicsik és nagyok leszűrhetik azt, ki mit tanult a látottakból.

Kedves, aranyos történetet láttunk, nagyon lelkes, mosolygós táncosokkal, érerezhető volt, hogy a szereplők maguk is örömmel vannak színpadon ez a boldogság sugárzott a közönségre, akiket magával ragadott a mese fonala. A tánc mellett párbeszédet is hallhattunk, így a szöveg és a zene összeolvadása, a kedves mese mosolyt csalt kicsik és nagyok arcára.

Az újonnan alakult Czinka Társulat vezetőjétől, Oláh Márkótól megtudtuk jó volt az együttműködés a Déryné programmal, Bakos-Kiss Gábor (Győri Nemzeti Színház igazgatója) sokat segített, az egyik mentora volt. Jó volt a bizalom, mert így könnyebben ment a munka. A mesét Jakus László ajánlotta, de kicsit átdolgozták. Eredetileg táncos produkciónak indult, de érezték, hogy szükség van némi szövegre, ebben Fabacsovics Lili, a Déryné program dramaturgja segített Márkóéknak. A Társulatban fellépők közül mindenkinek van főállása, de öröm, hogy csatlakoztak a Czinka Társulathoz. Roma társulat alakult, amit nem csak roma származású táncosok alkotnak, de a táncosok mindannyian elkötelezettek a tánc, a jó történetek elmesélésére, színpadi bemutatására. Adott produkcióra jönnek majd össze, és persze vannak terveik, de a forrásokat majd meg kell teremteni egy-egy előadásra.

A zenei anyagot úgy válogatta össze nagyrészt Oláh Márkó, hogy az autentikus, és más zenei világot is tükröz, mert úgy gondolta, a csak autentikus zene megszólaltatása ma már kevés. Szarvastól Erdélyig válogatott zenei anyagokból, a felvételeket fiatal zenészek játszották fel, amelyben szerepe volt a vonósoknak, a szimfonikus zenének is, elhangzott például sirató is, a nemzetközi cigány himnusz az elején, a végén a magyar himnusz egy-egy részlete, amivel zárult a kör, hiszen egy hazában, együtt élünk – mondta Oláh Márkó.

Jelen sorok írója csak annyit tehet hozzá, hogy szerencsés Szarvas, hogy ilyen fiatal, lelkes, tehetséges táncművészei vannak, akik úgy gondolják Szarvason kell maradni és tanítani a felnövő generációt. Megtanítani nekik a múlt táncait, szokásait úgy, hogy őrizzék, tudják gyökereiket, de képesek legyenek az új kihívásoknak megfelelni. Oláh Márkó és a Czinka Társulat ezt tették, és nagyon nagy siker volt táncjátékuk, ami talán azt is megmutatta jó úton járnak.

A szöveget Fabacsovics Lili írta, a koreográfia Oláh Márkó és Szabó Róbert munkája. Nagyon jól kiegészítette a jeleneteket a világítás, ami Valach Vendel érdemeit dicséri. A látványos jelmezek Balázs Henrietta, a díszletet Budai Károly munkája. A táncmesejátékot Oláh Márkó rendezte.

Galambos Edit

A fotókat Babák Zoltán készítette.

Exit mobile version