Hegedűs Éva
A szezonzárás közeledtével ismét gombaismereti túrára várta a kíváncsiskodókat a Körös-Maros Nemzeti Park. Október 27-én csak egy maroknyi lelkes csapat vágott neki a barangolásnak. Az alacsony létszám valószínűleg részben azzal magyarázható, hogy a tapasztalt gombászok az elmúlt hónapok aszályos időjárásából arra a következtetésre jutottak, hogy ezzel arányosan a fellelhető gombafajok száma is leszűkült. Nem is tévedtek nagyot, hiszen a megszokott 50-60 faj helyett ezúttal csak a töredékét sikerült összegyűjteniük a túrázóknak.
Gaál Sándor gomba szakellenőr a tapasztalatokról szólva elmondta, sajnos sziklakemény a föld és porzik, ezért a gombafajok zöme nem tud kibújni, illetve nem hoz termőtestet. Főként az élősködő fajok élték túl ezt a csapadékszegény időjárást, mivel ők a fától vonják el nedvességet.
– Most először vettünk részt a túrán, és nagyon tetszett. Van több olyan mesekönyvünk, amiben gombák szerepelnek, és a gyerekek is nagyon szeretik a természetet és a növényeket – újságolja Varga-Molnár Gabriella, aki ikerivel, a hat éves Etelével és Zselykével csöppent bele a programba. – Sajnos mi nem találtunk egyetlen gombát sem, de hűségesen követtük a többieket, és végül a kosár azért csak tele lett.
A tartalmát egy asztalra halmozták, majd megkezdődött a délelőtt egyik legizgalmasabb része: a fajmeghatározás. Az érdeklődők megfigyelhették többek között a rózsáslemezű tejelőgombát, a sárga gévagombát, déli tőkegombát, a lepketapló gombát, pisztricgombát, bükkfa-taplót, sőt a közönséges petrezselyemgombát is. Mint kiderült, ebből mindössze a déli tőkegomba volt fogyasztásra alkalmas, de a mennyiségből ítélve Gaál Sándor prózaian csak annyit állapított meg: kéttányérnyi leves talán összejönne belőle.
– Mérgező gomba mindenütt megtalálható. De nem csak mérges gombák vannak, hanem nem ehetőek is. Csípősek, rágósak, fásak, vagyis ehetetlenek. Olyanok is akadnak, amelyek fiatal korban még ehetőek, később azonban már nem, mert megkeményednek. Ezért senkinek nem ajánlom, hogy gombaszakértői vizsgálat nélkül megkóstolja a szerzeményét, mert már komolyabb gondok is adódtak belőle. Sajnos az is probléma, hogy eljut egy szintig a gombaismerő, és azt hiszi, hogy mindent tud. Ilyenkor jöhet a baj, mert elég egyszer tévedni – világít rá az ellenőrzés fontosságára a közel három évtizedes tapasztalattal rendelkező szakember.
Éppen ezért ő maga is meglepődött, amikor egy korallgombára emlékeztető faj akadt a kezébe. Elismerte, hasonlóval korábban még nem találkozott, ezért bizonytalan az eredetét illetően. S bár az internet segítségével a csapat jó néhány hasonlóra bukkant, nem jutottak dűlőre. Gaál Sándor úgy határozott, hazaviszi, és addig nem nyugszik, amíg szakkönyvek segítségével végére nem jár a dolognak.
A szakellenőr úgy véli, a gomba egy népélelmezési cikk lehetne, mivel csak le kell hajolni érte. Úgy látja, hogyha lassan is, de bővül azoknak a köre, akik vadon termő gombákat fogyasztanak, s reméli, egy-egy ilyen túra is meghozza a kedvet a további gombász kalandokhoz.
