Hozzá(nk)szól a csapatkapitány

101004foci

101004fociA hozzászólásokat olvasva, úgy gondolom a csapat kapitányaként kötelességem leírni véleményemet.

Tény, hogy nem illeti dicséret a csapatot, mely a tabella utolsó helyén áll. Tény, hogy a szurkoló, ellenszurkoló, azt ír és mond, amit akar, amit gondol. Tény, ha a győzelemnél, sikernél jól esik a dicséret, akkor a hullámvölgyben, a sikertelenebb időszakban el kell fogadni a kritikát, negatív hangvételt. El is fogadja a csapat minden tagja, és azon vagyunk, hogy jobb eredményeket érjünk el a pályán.

A tényekről beszélünk, és a valósághoz szorosan kapcsolódik néhány tény.

Az NBIII.- ban a csapatnak erőn felül kell teljesítenie. Erőn felül minden hétvégén, hogy tisztességes eredményt érjen el. Tisztességes eredményt és nem győzelmet. Ezt tudtuk, akkor is, amikor nekivágtunk a magasabb osztálynak. Lehetőséget kaptunk a szövetségtől.  Az elnökünk és a város jóvoltából élhettünk a lehetőséggel. Élni kellett vele, nem csak magunk miatt. Az igazi szurkolóink miatt, akik talán élvezetesebb, színvonalasabb meccseket láthatnak. Az utánpótlás miatt, hiszen ezen a szinten a fiatalok minden korosztályban jobban fejlődhetnek. A város miatt, hogy egy nemzeti bajnokságban szerepeljen Szarvas csapata. Az élet minden területén azért dolgozunk, hogy előrébb, magasabb szintre jussunk. A sportban is így van ez, ezért éltünk a lehetőséggel.

NBIII.-sok lettünk, de nem lettünk augusztus közepére jobb játékosok, mint június elején voltunk.

Nem hozhatott ide a vezetés egy kész harmadosztályú csapatot. Maradt a megyei I. –ben „szerencsével” 2. helyezett Szarvas FC, néhány új igazolással. Kritika érte az igazolásainkat. Aki ismeri a csapat jelenlegi anyagi helyzetét, tudja, hogyan tudunk igazolni. A környékbeli játékosok szívesebben játszanak a megyei I., de még a megyei II. vonalban is, mert ott kapnak anyagi juttatást. Nem üldöztek el innen senkit, sem fiatalt, sem idősebb játékost, legfeljebb a jobb lehetőségek miatt továbbálltak. És nincs ebben semmi kivetnivaló, hiszen érthető, ha valaki anyagi viszonzást vár a munkájáért, de maradjunk a tényeknél, nem üldözte el őket senki.

„Igazoljunk még 4-5 db 35-40 éves játékost…” –ha az Bány Tamás színvonalán játszik, akkor szerintem még legalább 6-ot, mert aki tényleg szereti a focit, annak csak az ő játéka miatt érdemes kijönni a mérkőzésekre, arról nem is beszélve, hogy tőle a fiatalok tanulhatnak, és nem csak a pályán, hanem az öltőzőben is. Talán, ha a sokat követelt 18-20 évesek (tisztelet a kivételnek) úgy edzenének, és úgy készülnének, ahogy az idősebb játékosok, akkor hamarabb bizonyíthatnának a pályán is.

Senki nem tudta júliusban, hogy bizonyos játékosok a tanulmányaik vagy munkájuk miatt nem tudnak a csapat rendelkezésére állni. Talán hihetetlen, de még ők sem. Hiányoznak a csapatból, és természetesen mindig azok a legjobbak, akik nem játszanak. Ez mindig így volt, és így is lesz.

A fiatalok valóban hiányoznak a csapatból. De, aki a pályára követeli őket, tudja-e, hogy az adott fiatal játékos augusztus közepe óta sérült, és 2 hete kezdett újra kocogni, hogy a másik ifjonc hány edzésen hajlandó megjelenni a heti ötből, vagy, hogy a vidéken tanuló fiatal játékos hajlandó-e ott edzésre járni.

Lehet szidni a játékost, hiszen ez hozzátartozik a futballhoz, mint a gól, a tizenegyes, a tökmag vagy a játékvezető. De nem mindegy, hogy hogyan, és hogy milyen játékost. Azt, aki hajnali 4 óráig dolgozik a mérkőzés előtt, és a mérkőzés után is, azt, akinek minden nap meg kell oldania, hogy 2-3 órára helyettesítsék munkahelyén, hogy edzésre jöhessen, azt, aki vidékről rohan haza az edzésekre, azt, aki családját, gyerekét helyezi háttérbe a csapat miatt. És mindezt azért, mert szereti a focit. Nem többért, nem pénzért.

Itt nincsenek profik. Ez nem a KITE Szeged, nem a KTE, nem a Tököl, nem az Újbuda, de sorolhatnám mind a 14 előttünk álló csapatot. Itt nincsenek profik és nincsenek profi körülmények.

Egyedüliként Szarvason nincs villanyvilágítás az edzésekhez. A munka miatt nem edzhetünk 5 óra előtt, és a sötét miatt 5 óra után. Október végétől ez komoly probléma. Nálunk.

Aki elkíséri a csapatot az idegenbeli meccsekre, láthatta, hogy Szegeden, Kecskeméten, Hódmezővásárhelyen, Dabason villanyvilágított műfüves pálya segíti a felkészülést. Máshol is, csak ott még nem voltunk. A kritika előtt érdemes tájékozódni. Több csapatnál napi 2 edzéssel alapoztak a szezonra. Nálunk valaki a munkája miatt csak heti 2 edzéssel tudott készülni. És ezek csak kiragadott példák, melyeket lehetne folytatni.

Én nem szeretnék személyeskedni, nem úgy, mint néhány hozzászóló, de két játékost – bár nem szorulnak rá – kiemelten megvédenék.

Kiri Mihály-szintű kapusa 20-25 éve nem volt a csapatnak – és akkor ugye NBII.-ben szerepeltünk – és félek, hogy még 20 évig nem is lesz. Tegyük össze a kezünket, hogy olyan szerencsések vagyunk, hogy nálunk véd.

Závoda Gábort az illesse kritikával, aki legalább annyi első osztályú meccsen szerepelt, mint ő, és tudja, hogy mit jelent személye az öltözőben, és a pályán.

Higgyük el, hogy a vezetőedző a legjobb tudása szerint állítja össze a csapatot, ő van a csapattal egész héten, ő tudja, hogy ki járt edzésre, ki sérült és ki az, akinek van „keresnivalója” a pályán.

Véleményem szerint a csapatot lehet kritizálni, ez természetes, hiszen van hova javulnunk, de kérek mindenkit, ne személyeskedjen, főleg ha csak kéthetente egyszer látja a játékosokat.

Kérem, hogy az igazi drukkerek szurkoljanak nekünk továbbra is, teremtsenek olyan futball-hangulatot, mint az ideérkező vendégszurkolók, és a csapat nevében ígérem, hogy mindent megteszünk, hogy jövőre is NBIII.-as meccseket láthassanak Szarvason, mert talán jobb az NBIII.-ban egy, a bennmaradásért küzdő csapatot látni, mint egy a megyei első osztályban a dobogós helyért harcolót.

HAJRÁ SZARVAS! AZ ERŐ LEGYEN VELÜNK!

{jomcomment}