Nyaralásról

110717balaton

110717balatonMost, hogy a nyári évszak középső hónapjához értünk, bizonyára sokan tervezik a nyaralást. Relatíve sokan, hiszen manapság sajnos a nehéz anyagi helyzet keveseknek adja meg azt a lehetőséget, hogy a nyár folyamán valahova elutazhassanak. Emlékszem, olyan 12 éves voltam, amikor a szüleimmel először „elmentünk” nyaralni. Ez arról szólt, hogy a barátaikkal és azok gyerekeivel a Körös mellett felvertük a sátrat és ott töltöttünk egy hetet. De jó volt! S sokra értékeltük az eltöltött időt együtt a Körös parton, s pénzt sem kellett sokat költeni. Azután többet nem is voltunk sohasem nyaralni a szüleimmel.

Akkor gyerekkoromba mindig arra gondoltam, hogyha felnövök, majd minden nyáron nyaralok valahol, ha csak egy hosszú hétvégét is. El kell mondjam, ez sem adatott meg. Az elmúlt évben voltam először nyaralni, ami tényleg igazi nyaralásnak mondható. Eltöltöttem párommal egy hosszú hétvégét a Balaton mellett és igen-igen ráment egy minimálbéres egy havi fizetés. Pedig nem ettünk mindennap étteremben, s a rossz idő miatt a strandra sem kellett belépőt fizetni, de mégis azért sokba került.

Sokaknak szerencsére van nyaralója, így talán ők nem is vágynak annyira máshova, szép csendben eltöltik a szabadságukat, saját kis stégükön süttetve magukat. Irigykedem. Mert az, akinek ez, hogy kiugrik a nyaralóba, az nagyon természetes, s bele sem gondol abba, hogy másoknak az is milyen elérhetetlen, s vágyott dolog. Az, aki minden nyáron több országba ellátogat, kezdve Görögországtól, Franciaországig vagy Olaszországig, el sem tudja képzelni, hogy vannak olyan emberek, akik életükbe a határt nem lépik át, nem hogy külföldi nyaralásról álmodozzanak. Jó, hogy van akiknek megadatik ez is.

Azért mindenki álmodozik az utazásról, s talán egyre népszerűbb ismét Magyarország, s természetesen nyáron a Balaton. Mert azért a 40 fokos hőségben tényleg jobb a vízparton lenni.

Sokaknak a munka miatt sem jut idejük a nyaralásra, mert azért a nyár a vendéglátásban, s a mezőgazdaságban dolgozóknak is meghatározó időszak. Ők azok, akik tényleg legfeljebb egy hosszú hétvégét engedhetnek meg maguknak, vagy vannak, akik már megszokottan téli pihenést terveznek.

S hogy mennyiből terveznek? Természetesen kinek-kinek a maga pénztárcája engedi meg mire, s mennyit költ, de azért biztosan nem vagyok egyedül azzal a dologgal, hogyha már nyaralni megyek, ne kelljen minden percben a még zsebembe lapuló pénzt számolgatni, vagy mindenen elsősorban az árat keresni. Mert olyan jó néha csak úgy élni, mint amire minden nap vágyunk, csak megvenni, ami megtetszik, s ha naponta 3-szor kívánjuk a fagyit, akkor annyiszor is eszünk, na meg az étteremben evés. Úgy szeretek néha étteremben enni, s ezt a legtöbbször a nyaralás alkalmával teszem meg. Mert a hétköznapok során nincs rá lehetőségem (pénzem).

Idén nyáron is a tavalyi fogadalom szerint – hogy minden évben a Balatonnál töltünk egy hosszú hétvégét – nekivágunk a nyaralásnak, s most még gyűjtöm a pénzt, ami elég nehezen megy. Azért gyűjtöm, hogy legalább ekkor élhessek úgy, ahogy igazából mindennap szeretnék. Szabadon, boldogan, s kicsit gazdagabban, nem gondolva arra, hogy mi is lesz amikor a vágyott pihenés után a mindennapokhoz visszatérve minden kicsit nehezebb. Mert az előre elköltött pénz, s a pár napos jólét hamar elszáll, s újra visszaérkezünk a mindennapokba, s új vágy, remény fogalmazódik meg bennem. Az, hogy jövőre azért jó lenne külföldre utazni, de ha csak a Balatonnál tudunk eltölteni 3 napot, az is örömmel fog eltölteni, mert nyaralni jó! S mindenki megérdemelne legalább egy hosszú hétvégét, talán a Balatonnál?!

Teemy